• Vélemény

A román társadalmat olyan mélységesen átitatja a magyargyűlölet vagy jobb esetben a magyarokkal szembeni bizalmatlanság, hogy kétséges: eljöhet-e az idő, amikor ha nem is megszűnik, de legalább csökken valamelyest az alapértelmezett magyarellenesség.

Szombaton piacra járunk, sétálgatunk vagy kirándulunk, vendégségbe megyünk, sportolunk, esetleg csak bambán tévézünk. De semmiképpen sem dolgozunk. Főleg nem szavazgatunk a parlamentben. 

Üres szlogenek dobálása terén ügyesnek bizonyul a művelődési miniszter, aki a gyulafehérvári egyetem megnyitóján közvetített szívhez szóló gondolatokat a hallgatóknak.

Nagy fizetés, kevés munka – ez az egyik jelmondata az éppen soron levő kolozsvári munkaerővásárnak. A részvételi díjat befizető cégek már annak is örülnének, ha bárki megfordulna a standjuk előtt, a szervezők szlogenjét azonban valószínűleg ők is megmosolyogják.

Meg kell hagyni, nem siették el a dolgot az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek, amikor úgy döntöttek, most hétvégén ülnek össze, hogy a még júliusban Tusványoson született megállapodás értelmében megvitassák a közös fellépés lehetőségeit.

A három esélyes román államfőjelölt egy időben látogatott el az Egyesült Államokba. Mindhárman igyekeztek, igyekeznek olyan helyzetbe kerülni, amikor fontosnak tűnő öltönyös urak társaságában fotózkódhatnak, lehetőleg háttérben a csillagos, sávos lobogóval.

Csak remélni tudjuk, hogy mire a jövő tavasszal vagy jövő ősszel újra nagyszabású szemétgyűjtési akciót szerveznek országszerte, kevesebb hulladékot kell összeszedniük az önkénteseknek, mint amennyi most várta őket az utak szélén, vízpartokon, erdőn-mezőn.

Szinte semmi sem maradt, ami megosztaná az alakulatot – mondta Csomortányi István, az EMNP elnöke, miután az egyetlen szavazattal alulmaradt ellenfél, Soós Sándor által szabálytalannak tartott év eleji elnökké választása után megerősítették pártvezetői tisztségében.

Mindössze néhány nap telt el azóta, hogy az RMDSZ bejelentette marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét, de máris úgy fest: Soós Zoltánnak kevesebb az esélye az elöljárói tisztség visszahódítására, mint négy évvel ezelőtt volt. 

Igencsak megnőtt a magyarok ázsiója mostanában Romániában. Olyannyira, hogy például a kisebbségi szociáldemokrata kormány hirtelen fölvette a kabinet féléves prioritásai közé a magyarok által már hosszú évek óta követelt kisebbségi törvény elfogadását.  

Jó ideje már a vízcsapból is folyik, hogy a mai fiatalok egyre kevesebbet mozognak a digitális világ képernyőhöz láncoló hatása miatt. Felmérések készülnek, amelyek eredményeit riasztó tényként tálalják az internetes oldalak, óva intenek a szedentarizmustól a szakértők.

Pedagógusfórumokon, a sajtóban, illetve az internetes közösségi felületeken parttalan vitává dagad a tanügyminisztérium legfrissebb rendelete, amely szakiskolákba irányítja azokat a diákokat, akiknek a nyolcadik osztály végi átlaga nem éri el legalább az ötöst.

Nagyon áramvonalas, übertoleránsnak hangzó, de egyben nagyon elcsépelt és átlátszó – valahogy így jellemezhető a világmegváltó hevület fűtötte Mentsétek meg Romániát Szövetség elnöke és a hasonló ambíciókkal megvert PLUS-szal közös államfőjelöltje, Dan Barna felvetése.

Az Európai Unió intézményeinek személyi összetétele ezernyi kis és nagy kompromisszum eredményeként áll össze, vezető pozíciókba sokszor saját hazájában is súlytalan, választási győzelemre alkalmatlan, de az uniós nagyhatalmaknak épp szürkeségük miatt megfelelő figurák kerülnek.

Tulajdonképpen semmi rendhagyó nem történt az idei tanévkezdés apropóján. A rendszer évről évre maga előtt görgető problémáin kívül villámcsapásszerűen „felbukkant” egy újabb is, amely természetesen egyaránt meglepetésként érte az ágazatban dolgozókat és a kívülállókat.

Ma újabb fejezet kezdődik a Románia egyik legnépszerűbb lakosságtámogató programját övező idegeskedésben.

Kőkemény, hamisítatlanul balkáni politikai játszmák révén próbálja megtartani hatalmát – bár úgy is értelmezhető, hogy meghosszabbítani az agóniáját – a jelenleg csupán a Szociáldemokrata Párt (PSD) alkotta bukaresti kormány.

A végtelenségig lebutított romániai médiavilágból tájékozódva esélyünk sincs arra, hogy felismerjük a valóban fontos és a szenzációhajhász vagy a bulvár beszámolók közötti különbséget.