Rostás Szabolcs

2020. január 13., 08:58

Politikai fogyóeszközök, avagy a válság árnyai

Az elmúlt időszak fejleményei, nyilatkozatai joggal keltik azt a benyomást, hogy a román politika időnként ismétli önmagát. Klaus Johannis államfő és Ludovic Orban miniszterelnök politikai machinációi, az előre hozott választások erőltetése, az ezzel kapcsolatban kitapintható érdekkülönbség láttán sűrűn beötlik, hogy ezt a Dâmbovița-parti filmet már láttuk, és mintha nem lenne kedvünk az ismétléshez…

A román liberális párt tavaly novemberi hatalomra kerülése óta nyilvánvaló, hogy az alakulat volt és jelenlegi vezetői igyekeznek minden áron kihasználni a PNL hirtelen népszerűség-növekedése biztosította kegyelmi állapotot, és mindezt betonbiztos parlamenti többségre konvertálni előre hozott választások útján. Csakhogy bármennyire igyekeznek a feltétel nélküli politikai szövetségesek a teljes összhang benyomását kelteni, egyre inkább kidomborodik az államfő és a miniszterelnök markánsan eltérő álláspontja. A második mandátumát különösebb erőfeszítés nélkül megszerző Johannis teljesen nyeregben érezheti magát, immár semmilyen veszítenivalója nincs, és noha megvalósult az azzal kapcsolatos álma, hogy „saját kormányát” ültesse a Victoria-palotába, jelenleg ez még mindig csak félsiker. Mivel a PSD-kormány megbuktatása ellenére a liberálisoknak még mindig nincs többségük a törvényhozásban, a hatalmat nem sikerült teljes egészében megszerezniük. Ez egyértelműen megmutatkozik az Orban-kabinet számtalan próbálkozásának meghiúsulásában is: a kisebbségi kormányzás – no és persze a többi parlamenti pártokkal kialakult érdekellentétek – miatt a liberálisok képtelenek betartani számos kampányígéretüket, nem tudják véghez vinni többek között a különleges nyugdíjak eltörlését vagy az ügyészek és bírák tevékenységét ellenőrző speciális nyomozó hatóság megszüntetését. Az országnak a szociáldemokratáktól való „felszabadításán”, a sokat hajtogatott „PSD-tlenítésen” túlmenően ez a nagy hiányosság fűti az államelnököt az előre hozott választások kierőszakolására, egy többségi liberális kabinet, de legtöbb kétpárti koalíciós kormány esetén ugyanis szabaddá válna a pálya elképzelései gyakorlatba ültetése számára.

Van azonban egy bökkenő: politikai ambíciói megvalósítása terén Johannis számára Orban eszköz csupán, nem hosszú távú partner. A jelenlegi államfő szemében a miniszterelnök mindössze „fogyóeszköz” egy magasztosabbnak tartott cél elérése, a teljes hatalom megszerzése érdekében, ahogy láttuk azt Traian Băsescu egykori elnöktől a Călin Popescu-Tăriceanuval a 2004-es választások után nem sokkal kirobbant, majd évekig elhúzódott konfliktus idején. De ugyanez a forgatókönyv volt tetten érhető a másik politikai tábor háza táján: a PSD 2016-os választási sikerét követően Liviu Dragnea kizárólag saját céljai (mindenekelőtt az igazságszolgáltatástól való menekülése) mentén állított, majd hívott vissza kormányfőt, és ha végső terve beválik, vagyis nem ítélik letöltendőre, minden bizonnyal Viorica Dăncilát is megbuktatta volna. Ludovic Orban ezeknek az előzményeknek az ismeretében (is) tisztában van vele, hogy lemondása vagy kormányának bizalmatlansági indítvány útján történő megbuktatása esetén semmi garancia nincs arra, hogy Johannis ugyancsak őt bízza meg az új kabinet megalakításával. Ezért vonakodik fejjel nekimenni a falnak, és ellenvetés nélkül alávetni magát a Cotroceni-palotából érkező ukázoknak. Ráadásul az előre hozott választások kicsikarása nagyban függ a PSD-től is, amelynek a 2019-ben elszenvedett vereségek miatt semmi érdeke idő előtt urnák elé hívni a választókat, így várhatóan mindent megtesz a PNL-kormány fennmaradása érdekében – Orbannal vagy nélküle.

Ugyanakkor ebben a nagy politikai kavarásban úgy tűnik, Johannisék igyekeznek az RMDSZ-t is eszközként felhasználni céljuk eléréséhez azáltal, hogy a kétfordulós polgármester-választás forszírozásával rákényszerítik a szövetséget a kormánybuktatás, majd az előre hozott választások kicsikarásának támogatására. Bár az sem kizárt, hogy mindez egy majdani koalíció kialakításának megágyazó politikai háttéralku része, hiszen az RMDSZ pár hónapja még nem tartotta időszerűnek az idő előtti megmérettetést, ma viszont már áll elébe. Bárhogyan is alakul majd, egyértelműen mozgalmasnak és eseménydúsnak ígérkezik az idei év Romániában, azt viszont jó lenne elkerülni, hogy a pártspekulációk közepette jókora politikai válság is tetézze a választási esztendőt.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2020. január 10., péntek

Washington és Teherán játszmái

A két ország közötti háborúnak, esetleg a harmadik világháború kirobbanásának lehetünk szemtanúi? – kérdezhetik világszerte százmilliók annak nyomán, hogy az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus odáig fajult, hogy rakétatámadást indítottak egymás ellen.

Kiss Judit 2020. január 09., csütörtök

Marad a köd

Bár szerencsére jócskán akadnak a szó nemes értelmében elhivatott, lelkiismeretes, munkájukat példamutatóan végző pedagógusok, valószínűleg mindig fognak olyanok is állni a katedrán, akikről korántsem mondható el mindez.

Makkay József 2020. január 08., szerda

Kit zavar, ha több magyar születik?

Új év kezdetén minden egyházközségben nyilvánosságra hozzák az adott település felekezetének demográfiai mérlegét: hány gyerek született és hány elhalálozás volt az előző esztendőben. 

Pataky István 2020. január 07., kedd

Licitet hoz-e Trianon?

Egy újabb százéves évforduló kapcsán kell berendezkednünk a sérülésmentes túlélésre. Természetesen nem fizikailag, sokkal inkább idegi, szellemi tekintetben.

Balogh Levente 2020. január 01., szerda

Mozgalmas év után még mozgalmasabb

Talán nem rugaszkodunk túlságosan messzire a realitás talajától, ha úgy véljük: az unalmasnak a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető 2019-es év után még mozgalmasabb 2020-as esztendőre számíthatunk.

Pataky István 2019. december 30., hétfő

A lebutított üzenetek éve

Klaus Johannis éve volt 2019 a romániai politikában. A szürke, nehezen fogalmazó államfő maga alá gyűrte a nemzeti liberálisokat, bólintása nélkül még levegőt sem vesznek a pártban.

Balogh Levente 2019. december 27., péntek

Madarat tolláról, kormányfőt tanácsosáról

Igazán „kedves” karácsonyi ajándékkal lepte meg az ország magyar közösségét Ludovic Orban miniszterelnök, amikor december 23-án kinevezte államtanácsossá Valentin Bretfeleant.

Bálint Eszter 2019. december 23., hétfő

Olcsó populizmus és semmi más

Olcsó populizmus és semmi más – nagyjából ezzel lehet összefoglalni az elmúlt évek megnyilvánulásait (nem csak) gazdaságpolitikai téren.

Balogh Levente 2019. december 20., péntek

Orban és Johannis modellje

Harminc évvel ezelőtt Temesváron, az elnyomó, soviniszta kommunista rendszer ellen szót emelő magyar református lelkész védelmében magyarok és románok is utcára vonultak.

Pataky István 2019. december 19., csütörtök

A röghöz kötött Románia

Törésvonalak vannak az Európai Unión belül. A néhány évvel ezelőtti gazdasági válság, a nyugati jóléti társadalmak szociális kánaánjának sérülékenyésége politikai szintre emelte a jól felfogott saját érdek vezérelte önzést.

Vélemény
Balogh Levente: Washington és Teherán játszmái

A két ország közötti háborúnak, esetleg a harmadik világháború kirobbanásának ...

Kiss Judit: Marad a köd

Bár szerencsére jócskán akadnak a szó nemes értelmében elhivatott, lelkiismeretes, munkájukat ...

Makkay József: Kit zavar, ha több magyar születik?

Új év kezdetén minden egyházközségben nyilvánosságra hozzák az adott település ...