Balogh Levente

Balogh Levente

Nemzetépítés, hisztéria, kisebbségellenesség

2020. január 28., 08:272020. január 28., 08:27

2020. január 28., 10:042020. január 28., 10:04

Ukrajna nemzetpolitikája még jó ideig konfliktusforrás lesz a térségben, mint ahogy az is, hogy Románia továbbra sem hajlandó feladni a dogmatikus történelemszemléletet – ez szűrhető le abból a kisebb összezördülésből, amely a két ország között tört ki amiatt, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megemlítette: Románia száz évvel ezelőtt vitatható módon vette birtokba Észak-Bukovinát.

Az ominózus beszédben az ukrán államfő arról beszélt: az ukrán egység 1919-es történelmi lehetősége hamar meghiúsult, Galícia nagy részét a lengyel csapatok, Észak-Bukovinát Románia, Kárpátalját pedig Csehszlovákia foglalta el.

A kijelentés miatt a román külügy magyarázatot kért Ukrajna bukaresti nagykövetétől, elvégre a hivatalos román történetírás szerint az észak-bukovinai Román Nemzeti Tanács 1918 novemberének végén kimondta, hogy a terület egyesülni akar Romániával, vagyis a román álláspont szerint a román hadsereg legitim módon vonult be az idegen területre.

Pedig hát a forgatókönyv ugyanaz volt itt is, mint Erdélyben: a Bukarest által irányított helyi román vezetők úgy mondták ki az egyesülési szándékot Romániával, hogy arról a többi, a térségben élő nemzet képviselőinek véleményét nem igazán kérték ki. Majd ezt követően a már birtokon belül levő Románia ellentmondásos, dicstelen első világháborús szereplése nyomán a győztes nagyhatalmak kegyéből meg is tarthatta az elfoglalt területeket. Az ukrán fél ugyan „fordítási hibára” hivatkozott, miszerint az elnök elfoglalta helyett valójában azt mondta, hogy elvette – mintha ez tulajdonképpen nem ugyanazt jelentené.

Zelenszkij beszéde azt jelzi: hiába próbálja a mérsékelt, a kisebbségek panaszai iránt megértő politikus pózát felvenni, azért nem tudja – vagy nem is akarja – kivonni magát a nacionalista diskurzusból. A mostani felszólalás mintegy ellenpontozza az újévi beszédet, amelyben egy félmondat elejéig magyarul is megszólalt, gesztust gyakorolva a kárpátaljai magyar közösség irányába, és azt vetíti előre, hogy hiú ábránd arra számítani: Kijev külső kényszerítő erők nélkül hajlandó érdemi kompromisszumra az őshonos nemzeti közösségek állami iskolákban zajló anyanyelvi oktatását ellehetetlenítő, fasisztoid oktatási törvény vagy a nyelvtörvény ügyében. Mint ahogy Románia is ugyanúgy reagál, mint amikor magyar részről hangzik el a száz-százkét évvel ezelőtti események magyar értelmezése: agresszívan és hisztérikusan, nehogy a nyilvánosság előtt megkérdőjeleződhessen a hivatalos, dogmatikus román narratíva.

A mostani vita is azt bizonyítja, mennyire meghatározó volt a közép- és kelet-európai országok viszonyrendszerében, és mekkora károkat okozott, hogy a győztes nagyhatalmak az első, majd a második világháború után is önkényesen, a valós viszonyokat figyelmen kívül hagyva húzták meg a régióban a határokat. Miközben a népek önrendelkezésének jelszavát hangoztatták, ezt szelektíven alkalmazták, így aztán míg mi magyarok elveszítettük országunk jelentős részét – a valóban zömmel nem magyar területek mellett tömbmagyar vidékekkel együtt –, addig mások, a régióban befolyást szerezni akaró győztes hatalmak némelyikének köszönhetően túlnyerték magukat, olyan területeket szerezve meg, amelyek – ha valóban érvényesül az etnikai határok elve és a valós önrendelkezés – semmilyen körülmények között nem kerülhettek volna hozzájuk.

Az ukránok ebből a szempontból még nálunk is szorultabb helyzetbe kerültek, hiszen még valódi államiságuk sem volt, így országuk határai is képlékenyek. Ehelyett ismét Moszkva uralma alá kerültek – csak a cár helyett a sokkal borzasztóbb, kommunista szekta kénye-kedvének lettek kiszolgáltatva, amely aztán a harmincas években a központilag előidézett, több millió halálos áldozatot követelő éhínségbe torkollt. A szovjet uralom a második világháború szörnyűségeivel megfejelve az 1990-es évek elejéig tartott, így Ukrajna most próbálja behozni a nemzetépítésben felhalmozott, tetemes hátrányát. Mint ahogy a román nemzetépítés is továbbra is zajlik.

Csakhogy amíg a nemzetépítést csak más, a térségben élő nemzetek ellenében tudják elképzelni, és mindent megtesznek a területükön élő kisebbségek elnyomása érdekében, illetve hátsó szándéktól tartva, területvesztéstől rettegve elutasítják az együttműködést a térség egymásra utalt nemzetei között, addig a konfliktusok folyamatosan újratermelődnek. És lehetőséget biztosítanak a térségben saját pecsenyéjüket sütögetni akaró külső hatalmaknak, hogy a zavarosban halászva, saját érdekükben használják ki és manipulálják a régió országait.

1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Kit és hogyan büntessünk a megszorítások miatt?

Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.