Balogh Levente

2020. január 28., 08:27

Nemzetépítés, hisztéria, kisebbségellenesség

Ukrajna nemzetpolitikája még jó ideig konfliktusforrás lesz a térségben, mint ahogy az is, hogy Románia továbbra sem hajlandó feladni a dogmatikus történelemszemléletet – ez szűrhető le abból a kisebb összezördülésből, amely a két ország között tört ki amiatt, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megemlítette: Románia száz évvel ezelőtt vitatható módon vette birtokba Észak-Bukovinát.

Az ominózus beszédben az ukrán államfő arról beszélt: az ukrán egység 1919-es történelmi lehetősége hamar meghiúsult, Galícia nagy részét a lengyel csapatok, Észak-Bukovinát Románia, Kárpátalját pedig Csehszlovákia foglalta el.

A kijelentés miatt a román külügy magyarázatot kért Ukrajna bukaresti nagykövetétől, elvégre a hivatalos román történetírás szerint az észak-bukovinai Román Nemzeti Tanács 1918 novemberének végén kimondta, hogy a terület egyesülni akar Romániával, vagyis a román álláspont szerint a román hadsereg legitim módon vonult be az idegen területre.

Pedig hát a forgatókönyv ugyanaz volt itt is, mint Erdélyben: a Bukarest által irányított helyi román vezetők úgy mondták ki az egyesülési szándékot Romániával, hogy arról a többi, a térségben élő nemzet képviselőinek véleményét nem igazán kérték ki. Majd ezt követően a már birtokon belül levő Románia ellentmondásos, dicstelen első világháborús szereplése nyomán a győztes nagyhatalmak kegyéből meg is tarthatta az elfoglalt területeket. Az ukrán fél ugyan „fordítási hibára” hivatkozott, miszerint az elnök elfoglalta helyett valójában azt mondta, hogy elvette – mintha ez tulajdonképpen nem ugyanazt jelentené.

Zelenszkij beszéde azt jelzi: hiába próbálja a mérsékelt, a kisebbségek panaszai iránt megértő politikus pózát felvenni, azért nem tudja – vagy nem is akarja – kivonni magát a nacionalista diskurzusból. A mostani felszólalás mintegy ellenpontozza az újévi beszédet, amelyben egy félmondat elejéig magyarul is megszólalt, gesztust gyakorolva a kárpátaljai magyar közösség irányába, és azt vetíti előre, hogy hiú ábránd arra számítani: Kijev külső kényszerítő erők nélkül hajlandó érdemi kompromisszumra az őshonos nemzeti közösségek állami iskolákban zajló anyanyelvi oktatását ellehetetlenítő, fasisztoid oktatási törvény vagy a nyelvtörvény ügyében. Mint ahogy Románia is ugyanúgy reagál, mint amikor magyar részről hangzik el a száz-százkét évvel ezelőtti események magyar értelmezése: agresszívan és hisztérikusan, nehogy a nyilvánosság előtt megkérdőjeleződhessen a hivatalos, dogmatikus román narratíva.

A mostani vita is azt bizonyítja, mennyire meghatározó volt a közép- és kelet-európai országok viszonyrendszerében, és mekkora károkat okozott, hogy a győztes nagyhatalmak az első, majd a második világháború után is önkényesen, a valós viszonyokat figyelmen kívül hagyva húzták meg a régióban a határokat. Miközben a népek önrendelkezésének jelszavát hangoztatták, ezt szelektíven alkalmazták, így aztán míg mi magyarok elveszítettük országunk jelentős részét – a valóban zömmel nem magyar területek mellett tömbmagyar vidékekkel együtt –, addig mások, a régióban befolyást szerezni akaró győztes hatalmak némelyikének köszönhetően túlnyerték magukat, olyan területeket szerezve meg, amelyek – ha valóban érvényesül az etnikai határok elve és a valós önrendelkezés – semmilyen körülmények között nem kerülhettek volna hozzájuk.

Az ukránok ebből a szempontból még nálunk is szorultabb helyzetbe kerültek, hiszen még valódi államiságuk sem volt, így országuk határai is képlékenyek. Ehelyett ismét Moszkva uralma alá kerültek – csak a cár helyett a sokkal borzasztóbb, kommunista szekta kénye-kedvének lettek kiszolgáltatva, amely aztán a harmincas években a központilag előidézett, több millió halálos áldozatot követelő éhínségbe torkollt. A szovjet uralom a második világháború szörnyűségeivel megfejelve az 1990-es évek elejéig tartott, így Ukrajna most próbálja behozni a nemzetépítésben felhalmozott, tetemes hátrányát. Mint ahogy a román nemzetépítés is továbbra is zajlik.

Csakhogy amíg a nemzetépítést csak más, a térségben élő nemzetek ellenében tudják elképzelni, és mindent megtesznek a területükön élő kisebbségek elnyomása érdekében, illetve hátsó szándéktól tartva, területvesztéstől rettegve elutasítják az együttműködést a térség egymásra utalt nemzetei között, addig a konfliktusok folyamatosan újratermelődnek. És lehetőséget biztosítanak a térségben saját pecsenyéjüket sütögetni akaró külső hatalmaknak, hogy a zavarosban halászva, saját érdekükben használják ki és manipulálják a régió országait.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
1 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2020. január 27., hétfő

Pál apostol esete a migrációval

Véget ért a hétvégén az ökumenikus imahét, amelyet minden évben január 18. és 25. között tartanak világszerte a keresztény egyházak.

Páva Adorján 2020. január 22., szerda

Dorin Florea megbuktatói

Már a vak is látja, hogy Dorin Florea bajban van. Tisztában van ezzel a lassan 20 éve regnáló marosvásárhelyi polgármester is, aki a gyermekvállalás korlátozásáról szóló, hajmeresztő ötletelésével gyakorlatilag beismerte kétségbeesését.

Rostás Szabolcs 2020. január 21., kedd

Elhallgatott valóságok, kérdőjeles kompromisszumok

Alig telt el bő két hét az új esztendőből, és a különböző erdélyi magyar politikai táborok máris megfújták a riadókürtöket, csatába szólítva híveiket.

Bálint Eszter 2020. január 20., hétfő

Fejlődés helyett visszafejlődés

A vonatokon uralkodó állapotok, az évről évre növekvő menetidő, csökkenő járatsűrűség – csak néhány azokból az igen nyomós okokból, amelyek miatt a rendszerváltás óta eltelt harminc év alatt 481 millióról nagyjából 70 millióra csökkent a vasúton utazók száma.

Balogh Levente 2020. január 17., péntek

Abszurd balkáni színjáték

A legnagyobb ellenzéki párt kormányt akar buktatni, de nem akarja a miniszterelnöki tisztséget. A kormány meg akar bukni, de utána tovább akar kormányozni.

Pataky István 2020. január 16., csütörtök

Kampányindító cigányozással

Dorin Florea él. Mármint politikailag. Fizikailag legutóbb a Marosvásárhely főterén szervezett szilveszteri dj-party végén jelent meg a pezsgőkkel felszerelkezett néhány száz városlakó előtt. 

Kiss Judit 2020. január 15., szerda

Varázsvegyszer kerestetik korrupcióra

Úgy tűnik, egyelőre nem és nem okulnak Romániában az illetékesek abból a számos, szerencsétlen kimenetelű esetből, amelynek során a fertőtlenítők nem megfelelő használata, a rovar- és kártevőirtáskor használt vegyszerek okoztak tragédiát.

Balogh Levente 2020. január 14., kedd

Anyanyelvhasználat: meddig leszünk önmagunk ellenségei?

A magyarokkal szemben ellenséges román állami szervek mellett még egy olyan entitás van, amely miatt nem valósulhat meg az indokolt és elvárható mértékben a magyar anyanyelvhasználat Erdélyben és a Partiumban: maga a magyar közösség.

Rostás Szabolcs 2020. január 13., hétfő

Politikai fogyóeszközök, avagy a válság árnyai

Az elmúlt időszak fejleményei, nyilatkozatai joggal keltik azt a benyomást, hogy a román politika időnként ismétli önmagát. 

Balogh Levente 2020. január 10., péntek

Washington és Teherán játszmái

A két ország közötti háborúnak, esetleg a harmadik világháború kirobbanásának lehetünk szemtanúi? – kérdezhetik világszerte százmilliók annak nyomán, hogy az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus odáig fajult, hogy rakétatámadást indítottak egymás ellen.

Vélemény
Makkay József: Pál apostol esete a migrációval

Véget ért a hétvégén az ökumenikus imahét, amelyet minden évben január 18. és 25. ...

Páva Adorján: Dorin Florea megbuktatói

Már a vak is látja, hogy Dorin Florea bajban van. Tisztában van ezzel a lassan 20 éve regnáló marosvásárhelyi ...

Rostás Szabolcs: Elhallgatott valóságok, kérdőjeles kompromisszumok

Alig telt el bő két hét az új esztendőből, és a különböző erdélyi magyar politikai táborok ...