• Vélemény

Ukrajna nemzetpolitikája még jó ideig konfliktusforrás lesz a térségben, mint ahogy az is, hogy Románia továbbra sem hajlandó feladni a dogmatikus történelemszemléletet.

Véget ért a hétvégén az ökumenikus imahét, amelyet minden évben január 18. és 25. között tartanak világszerte a keresztény egyházak.

Már a vak is látja, hogy Dorin Florea bajban van. Tisztában van ezzel a lassan 20 éve regnáló marosvásárhelyi polgármester is, aki a gyermekvállalás korlátozásáról szóló, hajmeresztő ötletelésével gyakorlatilag beismerte kétségbeesését.

Alig telt el bő két hét az új esztendőből, és a különböző erdélyi magyar politikai táborok máris megfújták a riadókürtöket, csatába szólítva híveiket.

A vonatokon uralkodó állapotok, az évről évre növekvő menetidő, csökkenő járatsűrűség – csak néhány azokból az igen nyomós okokból, amelyek miatt a rendszerváltás óta eltelt harminc év alatt 481 millióról nagyjából 70 millióra csökkent a vasúton utazók száma.

A legnagyobb ellenzéki párt kormányt akar buktatni, de nem akarja a miniszterelnöki tisztséget. A kormány meg akar bukni, de utána tovább akar kormányozni.

Dorin Florea él. Mármint politikailag. Fizikailag legutóbb a Marosvásárhely főterén szervezett szilveszteri dj-party végén jelent meg a pezsgőkkel felszerelkezett néhány száz városlakó előtt. 

Úgy tűnik, egyelőre nem és nem okulnak Romániában az illetékesek abból a számos, szerencsétlen kimenetelű esetből, amelynek során a fertőtlenítők nem megfelelő használata, a rovar- és kártevőirtáskor használt vegyszerek okoztak tragédiát.

A magyarokkal szemben ellenséges román állami szervek mellett még egy olyan entitás van, amely miatt nem valósulhat meg az indokolt és elvárható mértékben a magyar anyanyelvhasználat Erdélyben és a Partiumban: maga a magyar közösség.

Az elmúlt időszak fejleményei, nyilatkozatai joggal keltik azt a benyomást, hogy a román politika időnként ismétli önmagát. 

A két ország közötti háborúnak, esetleg a harmadik világháború kirobbanásának lehetünk szemtanúi? – kérdezhetik világszerte százmilliók annak nyomán, hogy az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus odáig fajult, hogy rakétatámadást indítottak egymás ellen.

Bár szerencsére jócskán akadnak a szó nemes értelmében elhivatott, lelkiismeretes, munkájukat példamutatóan végző pedagógusok, valószínűleg mindig fognak olyanok is állni a katedrán, akikről korántsem mondható el mindez.

Új év kezdetén minden egyházközségben nyilvánosságra hozzák az adott település felekezetének demográfiai mérlegét: hány gyerek született és hány elhalálozás volt az előző esztendőben. 

Egy újabb százéves évforduló kapcsán kell berendezkednünk a sérülésmentes túlélésre. Természetesen nem fizikailag, sokkal inkább idegi, szellemi tekintetben.

Talán nem rugaszkodunk túlságosan messzire a realitás talajától, ha úgy véljük: az unalmasnak a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető 2019-es év után még mozgalmasabb 2020-as esztendőre számíthatunk.

Klaus Johannis éve volt 2019 a romániai politikában. A szürke, nehezen fogalmazó államfő maga alá gyűrte a nemzeti liberálisokat, bólintása nélkül még levegőt sem vesznek a pártban.

Igazán „kedves” karácsonyi ajándékkal lepte meg az ország magyar közösségét Ludovic Orban miniszterelnök, amikor december 23-án kinevezte államtanácsossá Valentin Bretfeleant.

Olcsó populizmus és semmi más – nagyjából ezzel lehet összefoglalni az elmúlt évek megnyilvánulásait (nem csak) gazdaságpolitikai téren.