Ha valaki esetleg nem emlékezne rá: ő a marosvásárhelyi önkormányzati rendészet (amely intézményt a román megnevezés tükörfordítását használva sokan helyi rendőrségnek neveznek) korábbi vezetője, aki „áldásos” tevékenysége során elsősorban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy ádáz küzdelmet folytatott a magyar közösség jogainak érvényesítése ellen.

Ráadásul mindezt úgy vitte véghez, hogy közben kimondottan vigyázott arra, nehogy ne provokáljon: a kétnyelvű utcanévtáblák és a magyar jelképek használatától is a reklámtörvény alapján kiosztott bírságokkal próbálta elriasztani a magyarokat, mintha a magyar nyelv és jelképek nyilvános használata tiltott reklámtevékenységnek minősülne, nem pedig a mindennapi normalitás részének.

Hogy mindez nem egyszerű túlbuzgóság, hanem egyértelmű magyarellenes koncepció része volt, arról akkor hullott le a lepel, amikor Bretfelean négy évvel ezelőtt szélsőséges román szervezetek egy rendezvényén azzal dicsekedett, hogy hatékonyan akadályozta a kétnyelvűséget Marosvásárhelyen – például azzal, hogy a magyar Kinizsi Pál nevének utcanévtáblán való feltüntetését büntette, mert a sajátosan torz logika szerint Erdélyben az a természetes, ha egy erdélyi magyar ember nevét kizárólag annak román formájában, Paul Chinezuként (ami Kínai Pált jelent) használják.

Aztán Bretfelean csillaga leáldozott, a számos botrányba keveredett főrendőrt tavaly visszaminősítették. Igaz, nem táplálunk olyan illúziókat, hogy ennek oka a notórius magyarellenesség volt, a normális ügymenet szerint ugyanis ezért Erdélyben – különösen pedig a még mindig frontvárosnak tekintett Marosvásárhelyen, ahol továbbra is román nemzetstratégiai cél a magyar közösség minél nagyobb mérvű háttérbe szorítása és megfélemlítése – kitüntetés jár.

A jelek szerint azonban egy ilyen értékes embert nem lehet csak úgy hagyni eltűnni a süllyesztőben, így aztán most hirtelen államtanácsossá „buktatták”, hogy a legfelsőbb szinteken osztogathassa kiváló tanácsait. A mesés karrier egyik oka az lehet, hogy a volt főrendőr a Traian Băsescu volt államfő nevéhez köthető Népi Mozgalom Párt (PMP) színeiben kezdett politizálni, márpedig a kisebbségi Orban-kormánynak ezen párt támogatására is szüksége van a parlamentben ahhoz, hogy hivatalban maradhasson. Ezért szükséges ilyen gesztusokkal biztosítania a PMP voksait. Azon PMP-ét, amely néhány évvel ezelőtti megalakulása óta politikájának fő csapásirányát a rossz emlékű Nagy-Románia Párt lábszagú sovinizmusának, primitív magyargyűlöletének tovább éltetésében találta meg.

Az őshonos magyar közösség elleni szélsőséges hangvételű uszítás tehát Romániában továbbra sem azt vonja maga után, hogy az ilyesmire vetemedő párt a politikai élet páriájává válik, amellyel magát civilizáltnak tartó politikus és párt nem áll szóba, hanem kiemelt állami tisztségek járnak érte.
Igaz, a lépés nem meglepő attól a Nemzeti Liberális Párttól, amelynek elnöke, Ludovic Orban már évek óta azzal próbálja bizonyítani, hogy magyar származása ellenére jó román, hogy a magyar ügyekben rendszerint a legócskább sovinizmus hangján szólalt meg.

Bretfelean karrierjének másik oka az lehet, hogy hosszú évekig volt a román hírszerzés oszlopos tagja. Már csak ilyen minőségében is fontosak lehetnek a tapasztalatai, elvégre az állampolitikává emelt magyarellenesség fő zászlóvivőjeként közismertté vált hírhedt kommunista titkosrendőrség, a Szekuritáté utódszervezetének számító, az éppen egy Marosvásárhelyen megszervezett magyarellenes pogrom ürügyével létre hozott SRI tisztjeként bizonyosan értékes javaslatokkal járul majd hozzá a kormány politikájának hatékonyságához.

Egyelőre nem tudni, milyen téren számítanak a volt hírszerző-főrendőr tanácsaira, de sejtéseink azért vannak. Annyi minden esetre kijelenthető, hogy a gesztusértékű lépést – amelynek gesztusértékét tovább növeli, hogy éppen az 1989-es forradalom 30. évfordulóján került rá sor – nehéz úgy értékelni, hogy az új kormány fő célja a magyar-román viszony kulturált, civilizált párbeszéden, mindkét fél számára előnyöket hozó megegyezésen alapuló rendezése lenne.