Balogh Levente

2020. január 10., 09:12

Washington és Teherán játszmái

A két ország közötti háborúnak, esetleg a harmadik világháború kirobbanásának lehetünk szemtanúi? – kérdezhetik világszerte százmilliók annak nyomán, hogy az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus odáig fajult, hogy rakétatámadást indítottak egymás ellen.

Ha világháborútól nem is kell tartani, annyi bizonyos, hogy a konfliktus nyomán a közel-keleti térség még az eddiginél is kevésbé biztonságossá vált, és az Egyesült Államok szövetségesének számító országoknak is komoly okuk van az aggodalomra, mivel megnőtt a valószínűsége, hogy Iránhoz lojális csoportok terrortámadásokat hajtanak végre ellenük. Teherán most azzal kürtöli tele a világot, hogy a „terrorista” Egyesült Államok élezte ki a konfliktust azzal, hogy végzett Kászim Szulejmáni tábornokkal, az Iráni elit haderőnek számító Forradalmi Gárda, az al-Kudsz parancsnokával. Csakhogy ez az érvelés a klasszikus „az úgy kezdődött, hogy a koma visszaütött” mondást idézi.

Az amerikai akció közvetlen előzménye ugyanis az, hogy az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségét Iránhoz hű csoportok megtámadták. Mivel pedig Szulejmáni éppen a titkos külföldi akciókért felelt, nem elrugaszkodott ötlet arra a következtetésre jutni, hogy köze lehetett a támadáshoz. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok nem játszott aktív szerepet az elmúlt évtizedekben a térségben eluralkodó káosz előidézésében, és azt sem, hogy Szulejmáni levadászása nemzetközi jogi szempontból ne vetne fel bizonyos kérdéseket.

Köztudomású, hogy Irán és az Egyesült Államok konfliktusa több évtizedre nyúlik vissza. Akkor robbant ki, amikor 1979-ben Homeini ajatollah vezetésével Iránban megdöntötték a Washington szövetségesének számító sah uralmát, hogy helyette a világ egyik legelnyomóbb teokratikus rendszerét ültessék az irániak nyakába. Nem mintha addig a nyugati demokrácia légköre uralkodott volna: Reza Pahlavi sah azon, népük ellen titkosszolgálati és katonai eszközökkel is fellépő diktátorok közé tartozott, akikkel Washington azért ápolt jó viszonyt, mert az adott térségben gyakorlatilag kritikátlanul kiszolgálták az érdekeit. Ezt illusztrálandó elég annyit megjegyezni, hogy Irán helyét a stratégiailag fontos, olajban gazdag térségben amerikai szövetségesként az a Szaúd-Arábia vette át, ahol alig kevésbé szigorú vallási törvények uralkodnak, mint az Iszlám Államban.

Ahogy azonban az Egyesült Államok is úgy értékeli, hogy stratégiai érdekei vannak a közel-keleti térségben, úgy Irán is megpróbálja kiterjeszteni az érdekszféráját. Már csak azért is, mert síita többségű államként a többi, muzulmán, de szunnita többségű ország ellenségesen figyeli. Ezért támogatja Bassár al-Aszad szíriai elnököt, aki a szintén síita alavita közösség tagja, és ezért kezdett el a zavarosban halászni Irakban az országot a szunnita kisebbség képviselőjeként uraló Szaddám Huszein megbuktatása után. A síita többség ugyanis a vallási konfliktusok miatt eleve szívesen vette, hogy a síita perzsa állam – befolyási övezete kiterjesztése érdekében – a szárnyai alá veszi. Arról nem is beszélve, hogy Teherán a térség más országaiban is számos síita milíciát támogat, illetve hogy az Izrael ellenes fegyveres szervezetek patrónusaként is ismert.

Nos, Szulejmáni ezen szervezetek finanszírozását, felfegyverzését és működését támogatta – vagyis közvetlenül felelős emberek ezreinek a halálát okozó fegyveres akciókért és terrortámadásokért. Nem véletlen, hogy az általa vezetett al-Kudsz már 2007 óta a terrorista szervezetek listáján van az Egyesült Államokban, de ENSZ-szankciók is érvényben voltak ellene. Vagyis Irán reakciója, amelyben terroristának nevezi Donald Trump amerikai elnököt, illetve az amerikai katonákat, minimum nevetséges. Washington a nagykövetségét ért támadás után nem engedhette meg, hogy az ereje és befolyása még jobban megkérdőjeleződjék a térségben ezért keményen odacsapott Iránnak. Na és persze az újraválasztásra készülő Trump is felhasználhatja kampánycélra Irán megleckéztetését.

A két iraki amerikai támaszpont elleni iráni válaszcsapás várhatóan csak még keményebb amerikai akciókat válthat ki, ami magában hordozza a veszélyt, hogy a konfliktus tovább eszkalálódik, bár Amerika óriási katonai és gazdasági fölénye egyértelmű.

Ezért kérdéses, mekkora önmérsékletet képesek vagy hajlandóak tanúsítani a washingtoni illetékesek Trumppal az élen. Ám bármennyire is vitatható Washington szerepe és az általa alkalmazott eszközök a térségben, egy dolog kijelenthető: a világ jobb hely lett Szulejmáni nélkül, és mindenkinek rosszabb lenne, ha az ajatollahok diktatúrája alatt nyögő Irán hatalma megnövekedne.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2020. január 09., csütörtök

Marad a köd

Bár szerencsére jócskán akadnak a szó nemes értelmében elhivatott, lelkiismeretes, munkájukat példamutatóan végző pedagógusok, valószínűleg mindig fognak olyanok is állni a katedrán, akikről korántsem mondható el mindez.

Makkay József 2020. január 08., szerda

Kit zavar, ha több magyar születik?

Új év kezdetén minden egyházközségben nyilvánosságra hozzák az adott település felekezetének demográfiai mérlegét: hány gyerek született és hány elhalálozás volt az előző esztendőben. 

Pataky István 2020. január 07., kedd

Licitet hoz-e Trianon?

Egy újabb százéves évforduló kapcsán kell berendezkednünk a sérülésmentes túlélésre. Természetesen nem fizikailag, sokkal inkább idegi, szellemi tekintetben.

Balogh Levente 2020. január 01., szerda

Mozgalmas év után még mozgalmasabb

Talán nem rugaszkodunk túlságosan messzire a realitás talajától, ha úgy véljük: az unalmasnak a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető 2019-es év után még mozgalmasabb 2020-as esztendőre számíthatunk.

Pataky István 2019. december 30., hétfő

A lebutított üzenetek éve

Klaus Johannis éve volt 2019 a romániai politikában. A szürke, nehezen fogalmazó államfő maga alá gyűrte a nemzeti liberálisokat, bólintása nélkül még levegőt sem vesznek a pártban.

Balogh Levente 2019. december 27., péntek

Madarat tolláról, kormányfőt tanácsosáról

Igazán „kedves” karácsonyi ajándékkal lepte meg az ország magyar közösségét Ludovic Orban miniszterelnök, amikor december 23-án kinevezte államtanácsossá Valentin Bretfeleant.

Bálint Eszter 2019. december 23., hétfő

Olcsó populizmus és semmi más

Olcsó populizmus és semmi más – nagyjából ezzel lehet összefoglalni az elmúlt évek megnyilvánulásait (nem csak) gazdaságpolitikai téren.

Balogh Levente 2019. december 20., péntek

Orban és Johannis modellje

Harminc évvel ezelőtt Temesváron, az elnyomó, soviniszta kommunista rendszer ellen szót emelő magyar református lelkész védelmében magyarok és románok is utcára vonultak.

Pataky István 2019. december 19., csütörtök

A röghöz kötött Románia

Törésvonalak vannak az Európai Unión belül. A néhány évvel ezelőtti gazdasági válság, a nyugati jóléti társadalmak szociális kánaánjának sérülékenyésége politikai szintre emelte a jól felfogott saját érdek vezérelte önzést.

Kiss Judit 2019. december 18., szerda

Leskelődő Justitia

Az, hogy hány személynek kell börtönbüntetéssel fizetnie az ország 1989 utáni történetének legtöbb áldozatot követelő balesete, a bukaresti Colectiv klubban történt tragédia miatt, nagyon jól illusztrálja, mennyire sűrűn szövi át a romániai viszonyokat a korrupció.

Vélemény
Kiss Judit: Marad a köd

Bár szerencsére jócskán akadnak a szó nemes értelmében elhivatott, lelkiismeretes, munkájukat ...

Makkay József: Kit zavar, ha több magyar születik?

Új év kezdetén minden egyházközségben nyilvánosságra hozzák az adott település ...

Pataky István: Licitet hoz-e Trianon?

Egy újabb százéves évforduló kapcsán kell berendezkednünk a sérülésmentes túlélésre. ...