Bálint Eszter

2019. december 23., 08:52

Olcsó populizmus és semmi más

Olcsó populizmus és semmi más – nagyjából ezzel lehet összefoglalni az elmúlt évek megnyilvánulásait (nem csak) gazdaságpolitikai téren.

Ilyen a szociáldemokrata párti kormány adakozáspolitikája, ami persze jól jött a közalkalmazottaknak és nyugdíjasoknak, mint ahogy a minimálbérért dolgozóknak is segítséget jelentett, no meg a dübörgő fogyasztás a gazdasági növekedést is pörgette, de mindannyian tudjuk, hogy hosszú távon nem fenntartható. De a hosszú távú stratégiák helyett mindig az intézkedések azonnali szavazatokra való konvertálása lebegett a döntéshozók előtt.

Szintén a voksokra váltható olcsó populizmus kategóriába tartoznak a nemrég még ellenzékből politizáló liberálisok kezdeményezései is. Legyen szó arról, amikor az idei évi állami költségvetés parlamenti vitáján bedobták a gyermekpénzként emlegetett családi pótlék összegének megkétszerezését, ami át is csúszott néhány kormánypárti honatya segédletével, vagy arról, hogy néhány PNL-s honatya még ellenzékből az általános forgalmi adó (áfa/TVA) 19 százalékról 16 százalékra, az élelmiszerek áfájának pedig 9 százalékról 5 százalékra történő csökkentését javasolta. Akkor még úgy gondolhatták, amúgy sem megy át, de hoz néhány szavazatot, hogy ha a választópolgárok azt gondolják, amennyiben ők lennének hatalmon, ennyivel olcsóbb lenne az élet. A PSD-kormány megbuktatása nyomán viszont a szociáldemokraták a saját fegyverükkel lőtték lábon a liberálisokat, amikor ezt a szenátuson hallgatólagosan átcsusszant jogszabályjavaslatot előkapták a fiók mélyéről, a PNL pedig csak azzal tudta megakadályozni, hogy már január elsejétől életbe lépjen az áfacsökkentés, hogy sikerült a tervezetet megfontolásra visszaküldeni a szakbizottságokba. Az, hogy miért fordultak saját kezdeményezésük ellen, gondoljuk, mindenki számára evidens: ők is nagyon jól tudják, hogy elméletileg ugyan az alacsonyabb adók növelik a begyűjtés hatékonyságát, de a gyakorlati megvalósítás terén nekik is erős kétségeik vannak, így a kiesést nem bírná el az amúgy is a maastrichti szerződésben rögzített 3 százalékos kritikus küszöböt bő fél százalékponttal meghaladó költségvetési hiánnyal kalkuláló 2020-as állami büdzsé. Ellenzékből persze még jól mutatott, most pedig a PSD remél tőle voksokat, és még esélye is van arra, hogy más tollával ékeskedve elfogadtassa a parlamenttel az áfacsökkentést, hiszen a múlt héten is bebizonyosodott, törékeny a bizalmatlansági indítvány köré szerveződött kormányoldal többsége a parlamentben.

Politikai iszapbirkózás – ez lehetne egy másik meghatározása a mai romániai politikai valóságnak. Olyan cicaharc, amelyben a szemben álló felek számára a polgárok olcsó populizmussal megvásárolható szavazódroidok. És – mint a kormánybuktatás nyomán bebizonyosodott – egyik nagy párt sem különb a másiknál. Releváns példa erre a populista kezdeményezések mellett az is, hogy a liberálisok ugyan kerülik az általuk oly sokszor bírált sürgősségi kormányrendeletekkel való döntéshozást. De mit tesznek cserébe? Mindenért (is) felelősséget vállalnak a parlamentben. Még az év legfontosabbnak nevezhető törvényéért, az állami költségvetésért is.

Maradt tehát a kapkodás politikája, mi meg közben a fejünket kapkodjuk, amikor az árakat nagyban meghatározó árfolyamot vagy a sok bankhitellel rendelkező család számára életbevágó irányadó három- vagy hathavi bankközi kamatlábat, a ROBOR alakulását nézzük, de azon valahogy nem tudunk csodálkozni, hogy a pénzpiacok és azok alakítói nem bíznak Romániában. És mindezt a két oldal közös erőfeszítéssel hozta össze. A kapkodás okozta állandó bizonytalanságot pedig tetézte az is, hogy a PSD-kormány örökségét Florin Cîțu PNL-s pénzügyminiszter a szociáldemokraták még „hatékonyabb” befeketítése, saját pártja szavazótáborának növelése érdekében olyan apokaliptikus színben feltüntetve kommunikálta ki, hogy rögtön történelmi mélypont közelébe zuhant az árfolyam, a Standard and Poor’s nemzetközi hitelminősítő pedig stabilról negatívra rontotta Románia államadós-besorolásának kilátásait.

És végignézve a politikai színtéren, nem is tudjuk remélni, hogy a jövő év stabilabb, kiszámíthatóbb lesz, mint az elmúlt esztendők. Főleg hogy a szemben álló felek szeme előtt csak a két – az önkormányzati és a parlamenti – választás megnyerése lebeg, és mint eddig is láthattuk, számukra a cél szentesíti az eszközt, bármekkora árat is fizetne a lakosság a zsebére nézve sokszor nem is annyira olcsó populizmusért.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. december 20., péntek

Orban és Johannis modellje

Harminc évvel ezelőtt Temesváron, az elnyomó, soviniszta kommunista rendszer ellen szót emelő magyar református lelkész védelmében magyarok és románok is utcára vonultak.

Pataky István 2019. december 19., csütörtök

A röghöz kötött Románia

Törésvonalak vannak az Európai Unión belül. A néhány évvel ezelőtti gazdasági válság, a nyugati jóléti társadalmak szociális kánaánjának sérülékenyésége politikai szintre emelte a jól felfogott saját érdek vezérelte önzést.

Kiss Judit 2019. december 18., szerda

Leskelődő Justitia

Az, hogy hány személynek kell börtönbüntetéssel fizetnie az ország 1989 utáni történetének legtöbb áldozatot követelő balesete, a bukaresti Colectiv klubban történt tragédia miatt, nagyon jól illusztrálja, mennyire sűrűn szövi át a romániai viszonyokat a korrupció.

Balogh Levente 2019. december 17., kedd

Kétfordulós következetlenség

Mintha az országban nem lennének sokkal súlyosabb problémák, úgy erőlteti a frissen helyzetbe került kormánypárt és több szövetségese a kétfordulós polgármester-választáshoz való visszatérést.

Balogh Levente 2019. december 13., péntek

Megkésett csillaghullás

Amennyire indokolt, legalább annyira elkésett Klaus Johannis államfő döntése, amellyel visszavonta az állami kitüntetéseket mindazoktól, akiket jogerősen elítéltek valamilyen bűncselekmény miatt.

Pataky István 2019. december 12., csütörtök

Nemzeti liberális pestisveszély

A kisebbségben, azaz parlamenti többség nélkül kormányzó Ludovic Orban – Klaus Johannis államfő hűséges őrmestere – úgy viselkedik, mintha pártja nemrég földcsuszamlásszerű választási győzelmet aratott volna.

Kiss Judit 2019. december 11., szerda

Felsorolni is fárasztó

Kutatók, koordinátorok, elnökök, védnökök, tanácsadók, szakértők dugták össze a fejüket a minap a  tanügyminisztériumban, hogy listázzák, milyen lépéseket lehetne tenni annak érdekében, hogy a következő PISA-felmérésen jobban vegye az akadályt a romániai diákság.

Makkay József 2019. december 09., hétfő

1989 decemberének történelemhamisítása

A múlt eseményei iránt érdeklődő emberként az utóbbi időszakban több olyan román nyelvű könyvet olvastam el, amelyek a rendszerváltás óta eltelt három évtized terméseként az 1989-es események történéseit veszik górcső alá. 

Balogh Levente 2019. december 06., péntek

Román Trianon-komplexus

Bár talán joggal vádolják sokan azzal a világtörténelem egyik legigazságtalanabb és legkárosabb diktátumát elszenvedő magyarokat, hogy Trianon-komplexusban szenvednek, a jelek szerint a diktátum nyertesének számító románok körében legalább olyan mértékű Trianon-komplexus tapasztalható, mint a magyarokéban.

Pataky István 2019. december 05., csütörtök

Titus és Trianon

Titus Corlățean egy igazi, tőröl metszett soviniszta. Nincs kommunista múltja, jól felkészült, külföldi tapasztalatokkal rendelkező diplomata, de az a fajta román politikus, akinek a patriotizmus, a nemzet iránti elkötelezettség egyenlő a magyarellenességgel.

Vélemény
Balogh Levente: Orban és Johannis modellje

Harminc évvel ezelőtt Temesváron, az elnyomó, soviniszta kommunista rendszer ellen szót emelő magyar református ...

Pataky István: A röghöz kötött Románia

Törésvonalak vannak az Európai Unión belül. A néhány évvel ezelőtti gazdasági válság, ...

Kiss Judit: Leskelődő Justitia

Az, hogy hány személynek kell börtönbüntetéssel fizetnie az ország 1989 utáni történetének ...