Balogh Levente

2020. január 14., 08:49

Anyanyelvhasználat: meddig leszünk önmagunk ellenségei?

A magyarokkal szemben ellenséges román állami szervek mellett még egy olyan entitás van, amely miatt nem valósulhat meg az indokolt és elvárható mértékben a magyar anyanyelvhasználat Erdélyben és a Partiumban: maga a magyar közösség.

 Legalábbis a magyar közösség azon tagjai, akik félelemből, rosszabb esetben nemtörődömségből vagy igénytelenségből nem akarják a saját anyanyelvükön készült feliratokat használni vállalkozásukban. És sajnos nincsenek kevesen.

Persze sokan vannak azok is, akik nem hanyagolják az anyanyelvhasználatot, sőt másokat is arra buzdítanak, hogy éljenek nyelvi jogaikkal, és magyar nyelven is tüntessék fel a különböző feliratokat üzletükben, cégük székhelyén és telephelyein, illetve termékeiken, valamint kommunikáljanak magyarul is az ügyfeleikkel. A sajtóban az elmúlt harminc évben számtalan ilyen felhívás látott napvilágot, mint ahogy a politikum és a civil szervezetek képviselői részéről is.

Sokan vannak ugyanakkor azok, akik szeretnének ugyan magyarul is kommunikálni, de attól tartanak, ezzel elriasztanák a román ügyfeleket. Ami azért meglehetősen rossz képet fest a romániai valóságról, és újabb bizonyíték arra, mekkora hazugság a román kormány és egyéb hivatalos szervek által bel- és külföldön is terjesztett propaganda, miszerint Romániában példás a kisebbségek helyzete. Hiszen ha a magyar közösség tagjai úgy érzik: hátrányuk származik abból, ha nyilvánosan használják a saját anyanyelvüket, az mindennek nevezhető, csak példás állapotnak nem. Ennek nyomán fölmerül a dilemma: hogyan lehet ilyen körülmények között mégiscsak érdekeltté tenni a vállalkozókat abban, hogy magyar feliratokat is kihelyezzenek?

Talán megoldást jelenthet – legalábbis részben – a Székely Figyelő Alapítvány kezdeményezése, amely bizonyos mértékig anyagilag is érdekeltté teszi a vállalkozókat abban, hogy a magyar nyelv használatáról döntsenek a román mellett. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, az eddig elsősorban a romániai hatóságok visszaélései és a jogsértések elleni fellépéssel foglalkozó szervezet pályázatot hirdetett azok számára, akik a meglévő román nyelvű feliratot szeretnék kétnyelvűsíteni, azaz magyarul is kihelyezni, illetve akik ezután akarnak kétnyelvű feliratot kihelyezni szervezetük vagy cégük üzletében, műhelyében, irodájában. Ezáltal legalább a feliratok elkészítésének anyagi költségeitől megszabadulnak. Mindez más régiók számára is követendő példaként szolgálhat. Nem csupán a helyi civil szervezetek számára, de akár a határon túli magyar közösségeknek szánt magyarországi támogatási programok sorába is bekerülhet egy olyan pályázat, amely ilyen célokra biztosít összegeket – sőt akár eleve a kétnyelvűséghez lehetne kötni a többi támogatást.

Persze ez még nem feltétlenül oszlatja el azokat a félelmeket, hogy a már az óvodától magyarellenességre szocializált románok elkerülik majd az olyan üzleteket, amelyekben magyar feliratok is vannak. A jelenlegi, egyre magyarellenesebb közhangulatban valóban elképzelhető, hogy vannak olyanok, akik ilyen primitív módon állnak hozzá az őshonos magyar közösség nyelvi jogainak érvényesítéséhez, de azért nem hozzájuk kellene idomulni. Főleg, hogy nyugati multicégek hipermarketjei már meglépték ezt – például Nagyváradon –, és elnézve az ott tolongó tömegeket, nem úgy tűnik, hogy a románokat zavarnák a magyar feliratok. Akkor meg miért maradnának le mögöttük a helyi magyar vállalkozók?

Olyan védekezést is hallottunk már magyar vállalkozó magyar alkalmazottjától, hogy az adóhivatal illetékese fenyegette meg a céget: ne merészeljenek kétnyelvű feliratokat kitenni. Ám a dolog fordítva is működik: a magyarok meg azokat a cégeket bojkottálhatják, amelyek következetesen visszautasítják a magyar nyelv használatát az olyan településeken, ahol több tízezres nagyságrendben élnek magyarok. Csakhogy eddig még el kell jutni, ki kell alakítani a vegyes lakosságú vidékeken élő magyar közösségek tagjaiban azt az igényt, hogy nyilvánosan is használják az anyanyelvüket, és ezt megköveteljék a cégektől is.

És senkinek sem kellene attól félnie, hogy feljelentse azon román hatósági képviselőket, akik a magyar anyanyelvhasználat ellen lépnek fel. Mert továbbra is érvényes az a megállapítás, hogy nincs sok értelme az anyanyelvhasználati jogok bővítéséért küzdeni, ha sokan közülünk engedik magukat megfélemlíteni. Vagy ami még rosszabb, kényelmességből, az „úgyis mindenki ért románul” hozzáállás jegyében még a meglévő jogokkal sem akarnak élni.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Rostás Szabolcs 2020. január 13., hétfő

Politikai fogyóeszközök, avagy a válság árnyai

Az elmúlt időszak fejleményei, nyilatkozatai joggal keltik azt a benyomást, hogy a román politika időnként ismétli önmagát. 

Balogh Levente 2020. január 10., péntek

Washington és Teherán játszmái

A két ország közötti háborúnak, esetleg a harmadik világháború kirobbanásának lehetünk szemtanúi? – kérdezhetik világszerte százmilliók annak nyomán, hogy az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus odáig fajult, hogy rakétatámadást indítottak egymás ellen.

Kiss Judit 2020. január 09., csütörtök

Marad a köd

Bár szerencsére jócskán akadnak a szó nemes értelmében elhivatott, lelkiismeretes, munkájukat példamutatóan végző pedagógusok, valószínűleg mindig fognak olyanok is állni a katedrán, akikről korántsem mondható el mindez.

Makkay József 2020. január 08., szerda

Kit zavar, ha több magyar születik?

Új év kezdetén minden egyházközségben nyilvánosságra hozzák az adott település felekezetének demográfiai mérlegét: hány gyerek született és hány elhalálozás volt az előző esztendőben. 

Pataky István 2020. január 07., kedd

Licitet hoz-e Trianon?

Egy újabb százéves évforduló kapcsán kell berendezkednünk a sérülésmentes túlélésre. Természetesen nem fizikailag, sokkal inkább idegi, szellemi tekintetben.

Balogh Levente 2020. január 01., szerda

Mozgalmas év után még mozgalmasabb

Talán nem rugaszkodunk túlságosan messzire a realitás talajától, ha úgy véljük: az unalmasnak a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető 2019-es év után még mozgalmasabb 2020-as esztendőre számíthatunk.

Pataky István 2019. december 30., hétfő

A lebutított üzenetek éve

Klaus Johannis éve volt 2019 a romániai politikában. A szürke, nehezen fogalmazó államfő maga alá gyűrte a nemzeti liberálisokat, bólintása nélkül még levegőt sem vesznek a pártban.

Balogh Levente 2019. december 27., péntek

Madarat tolláról, kormányfőt tanácsosáról

Igazán „kedves” karácsonyi ajándékkal lepte meg az ország magyar közösségét Ludovic Orban miniszterelnök, amikor december 23-án kinevezte államtanácsossá Valentin Bretfeleant.

Bálint Eszter 2019. december 23., hétfő

Olcsó populizmus és semmi más

Olcsó populizmus és semmi más – nagyjából ezzel lehet összefoglalni az elmúlt évek megnyilvánulásait (nem csak) gazdaságpolitikai téren.

Balogh Levente 2019. december 20., péntek

Orban és Johannis modellje

Harminc évvel ezelőtt Temesváron, az elnyomó, soviniszta kommunista rendszer ellen szót emelő magyar református lelkész védelmében magyarok és románok is utcára vonultak.

Vélemény
Rostás Szabolcs: Politikai fogyóeszközök, avagy a válság árnyai

Az elmúlt időszak fejleményei, nyilatkozatai joggal keltik azt a benyomást, hogy a román politika időnként ismétli ...

Balogh Levente: Washington és Teherán játszmái

A két ország közötti háborúnak, esetleg a harmadik világháború kirobbanásának ...

Kiss Judit: Marad a köd

Bár szerencsére jócskán akadnak a szó nemes értelmében elhivatott, lelkiismeretes, munkájukat ...