A korrupt PSD elleni harc jelszava elégségesnek bizonyult a PNL sikeréhez az európai parlamenti megmérettetésen és nagyarányú győzelmet hozott Johannisnak az elnökválasztáson. A jogállamiság védelmének állandó hangoztatása, a nyilvános aggódás Románia európai irányultságáért elég volt ahhoz, hogy Johannis uniós vezetői berkekben is megmaradjon az elismerő hátba veregetéseket gyűjtő politikusok listájának élén. Az unalmas szász nem könnyítette meg a politikai elemzők életét, amikor sikereinek miértjét fürkészték, de ezért a legkevésbé neki kell magyarázkodnia. A politikában egyetlen hiteles fokmérő létezik a teljesítmény megítélésekor: a választásokon való szereplés, azaz a voksolók véleménye. Ez utóbbi pedig Johannist, s az ő lebutított üzenetét igazolja.

Magyar szempontból a visszaszorulás éve az idei. Az RMDSZ tavasszal a hosszabbítás perceiben ugrott ki a vesztésre álló szociáldemokraták ölelő karjaiból, és a politika senki földjén találta magát. Azóta is ott van. Ami egyben azt jelenti, hogy az erdélyi magyar közösség érdekei zárójelbe kerültek.

Az európai parlamenti választások két okból kifolyólag is új helyzettel szembesítették az RMDSZ-t. Az egyik a román térfélen is hangsúlyosan megjelent mozgósítás. Ha ez eddig a PSD és az RMDSZ sajátja volt, az idén először mindegyik politikai szereplő a maximumot próbálta kihozni szavazóbázisából, ami értelemszerűen magas részvételi arányt eredményezett.

A másik új elem egy olyan román párt, az USR megjelenése, amely magyar voksokra is hajt, s amelynek különösebb erőfeszítésre sincs szüksége a meggyőzéshez a fiatalos imázsra nyitott magyarok körében. Az RMDSZ ősszel, az elnökválasztáskor már e két „veszélyforrásra” hangolva építette fel Kelemen Hunor kampányát, részsikerrel.

Részsikereket hozott 2019 a kormányzó Fidesz, de a sokarcú ellenzék számára is Magyarországon. Az európai parlamenti választásokon aratott magabiztos győzelem után ősszel komoly szavazói figyelmeztetéseket kapott Orbán Viktor pártja, Budapest irányítása is az ellenzék kezébe került. Idén először sikerült egységesen indulnia az önkormányzati megmérettetésen annak a magyarországi ellenzéknek, amelyet a szélsőjobboldalról szavakban elmozdulni próbáló Jobbiktól egészen a romániai USR gyenge hasonmásának tűnő Momentumon keresztül a szocialistákig és Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójáig csak a jelenlegi kormány leváltásának szándéka tart össze.

Nemzetközi szinten a nagyhatalmi erőviszonyok lassú átrendeződésének folytatását hozta 2019. Donald Trump újfajta – olykor hajmeresztő – vezetési stílusa némileg karikírozott formában jeleníti meg a bikkfanyelvre épülő, az emberek aggodalmait elitista magyarázgatással leépíteni próbáló politikai világ válságára adott választ.

Washington befelé fordulása, az Európai Unió folytatódó gyengélkedése, Emmanuel Macron ravasz igyekezete a távozásra készülő Angela Merkel háttérbe szorítására, Putyin Oroszországának zavartalan menetelése és Kína állandósult térnyerése az idén is egy olyan folyamat részét képezte, amelynek a végét ma nem tudjuk megjósolni. Ahogyan azt sem, mit hoz a pezsgős koccintást követő 2020 a mindig kiszámíthatatlan politikában.