• Vélemény

Ugye a legtöbbünk számára ismerős, amikor a munkahét mókuskerekéből, a felforrósodott betonrengetegből, a forgalom zajából a természet közelségébe vágyó embert hangos zeneszó, zsúfoltság és szemétrengeteg fogadja a patakparton, erdőszélen? Biztosan.

Több mint ötmillió eurót fordít ebben az évben a berlini kormány a Romániában élő német kisebbség támogatására. A finanszírozás oroszlánrészét a német nyelven oktató pedagógusok, valamint a németül tanuló egyetemi hallgatók kapják.

Az úzvölgyi magyar katonai temető körül kialakult cirkusz a romániai magyarságot ért verbális, jogi és fizikai atrocitások látlelete. 

Számos kudarc után az ellenzéki alakulatok ismét belevágtak a kormánybuktatás nemes feladatába, és a parlamenti szünet előtt bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen.

„Napokra leállt”, „ismét akadozik a működése”. Évek óta sűrűn olvashatók hasonló címek a híradásokban az egészségügyi kártyáról, az egységes informatikai rendszerről, amely kapcsolatot hivatott teremteni a gyógyító, a biztosító és a páciens között.

Egy válás soha nem szép, de vannak különösen csúnyára sikerült szakítások. Az RMDSZ és a PSD együttélése szavazatnövelő céllal ért villámgyorsan véget néhány nappal az EP-választások előtt, amikor a provokátorok már tették a dolgukat az úzvölgyi temető ügyében.

Talán furcsán és ellentmondásosan hangzik, de bizonyos mértékig mégiscsak köszönettel tartozunk azoknak a szélsőséges, soviniszta románoknak, akik megostromolták, elfoglalták és meggyalázták az úzvölgyi osztrák–magyar katonai temetőt. 

Trianon nem a jelen, hanem a múlt része – mondta ki a szentenciát több, magát européernek, modernnek és progresszívnak tartó megmondóember a rossz emlékű békediktátum aláírásának évfordulója kapcsán. 

Azt mondta nemrég egy pedagógus, aki az elméleti tantárgyak dominanciája miatt meglehetősen háttérbe szorult, úgynevezett „technológiai ismereteket” oktatja, hogy a tanterv előírásainak megfelelően alig jut idő valódi gyakorlati tudást átadni a gyerekeknek.

Miközben június negyedikén nem csupán az igazságtalan trianoni diktátumra emlékezünk, hanem a nemzet 99 éve tartó megpróbáltatások ellenére is erős összetartozását is hangsúlyozzuk, furcsa kettősség jellemzi a kisebbségi sorba taszított őshonos magyar közösség sorsát.

Magamfajta politikai elemzőnek nemcsak azért volt érdekes az utóbbi három nap, mert egy történelmi eseményt kísérhettem figyelemmel szinte percről percre, hanem annak megtapasztalása miatt is, hogy ez az általunk sokat kritizált ország olykor tud megnyerő is lenni.

Nem kell ahhoz katolikusnak lenni, hogy az ember átérezze, mekkora jelentőséggel bír a magyar közösség számára az, hogy Ferenc pápa személyében először látogat Erdélybe a római katolikus egyház feje.

Már két éve hivatalos munkaszüneti nap Romániában június elseje, hogy a felnőttek társadalma méltóképpen, a munka kötöttségeitől megszabadulva megünnepelhesse a gyermekek napját. Ilyenkor látványos ajándékozással, közösségi szabadidős programokkal ünneplik az ifjú nemzedéket.

Esetenként politikai befolyással, titkosszolgálati beavatkozásokkal ugyan, de működik a korrupcióellenes harc Romániában. A Liviu Dragnea elleni ítélet a normalitást, a jó irányt mutatja.

Noha rengeteg becslés látott napvilágot az európai parlamenti választást megelőzően, még a legtapasztaltabb elemzők sem számítottak arra, hogy ennyi meglepetést tartogat a romániai megmérettetés.

Talán soha nem előzte meg ilyen feszültség az európai parlamenti választásokat, mint most.

Európai parlamenti választások következnek, ami a nevéből könnyen következtethetően annyit jelent, hogy a politikai pártok képviselőket küldenek abba a testületbe, amely igyekszik alakítgatni az egyelőre még huszonnyolc tagállamból álló szövetség ügyeit.

Abban semmi meglepő sincs, hogy a románok általában gyanakodva – ha nem éppen ellenségesen – tekintenek ránk, magyarokra és Magyarországra.