Makkay József

2020. január 08., 08:13

Kit zavar, ha több magyar születik?

Új év kezdetén minden egyházközségben nyilvánosságra hozzák az adott település felekezetének demográfiai mérlegét: hány gyerek született és hány elhalálozás volt az előző esztendőben. Történelmi egyházainknak megbízható kimutatásuk van arról, hogy népszaporulat vagy népességfogyás szempontjából hogyan állunk Erdélyben.

Igaz, összességében nem jók ezek az eredmények, de egyes becslések szerint mégis több településen megállt a magyarság fogyása, sőt vannak helyek, ahol gyarapodunk. Ez főleg nagyvárosok vonzáskörzetében érzékelhető leginkább, ahol a környező „alvó” falvak magyar lakossága nem csökken, hanem gyarapszik. Ami annak köszönhető, hogy ezekbe a falvakba más vidékekről érkezett, fiatal családok telepednek le, akik gyerekeket vállalnak, így az „élhetőbb” nagyvárosok vonzáskörzete nem néptelenedik el. De nemcsak erdélyi nagyvárosokra jellemző ez, hanem több székelyföldi kisebb településre is. Ami mindenképpen jövőbe mutató trend.

Igaz, ennek nem mindenki örül: állítólag a román hatóságok, a különböző többségi állami „háttérintézmények” egyáltalán nem.

Több olyan magyar település polgármesterével beszélgettem az elmúlt években, akik számomra eléggé meghökkentő jelenségről számoltak be. Amikor egy-egy magyar faluban beindult a népességgyarapodás, eléggé furcsa módon – mintegy beintésre – tömegesen megjelentek a román betelepülök, a lakásvásárlók, akik bármekkora összeget kifizettek az ingatlanokért. Így történhetett meg, hogy a rendszerváltás után színmagyar erdélyi falvaknak rövid idő alatt 10–20 százalékos román kisebbsége lett, az újabb és újabb többségi ingatlanvásárlók révén ez a szám pedig folyamatosan növekszik.

A jelenségről nemcsak helyi önkormányzati képviselők vagy polgármesterek számolnak be jobbára háttérbeszélgetések, baráti csevegések formájában, hanem magasabb rangú erdélyi magyar politikusok is szóvá teszik. Legutóbb Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke beszélt nekem erről, jelezve, hogy Székelyföld két megyéjében egyértelműen kimutatható: a 2011-es népszámlálás adatainak nyilvánosságra hozatalát és kiértékelését követően, 2012-től indult be a jól körülírható magyarellenes román hatósági nyomás, miután a bukaresti hatóságok rádöbbentek, hogy sem Háromszéken, sem Hargita megyében nem csökken a magyarság részaránya, hanem lassan, de biztosan nő, úgymond a románság „rovására”. Azaz kevesebb román ereszt itt gyökeret, mint amennyi Bukarestből elvárható volna. Az RMDSZ-es elöljáró szerint ezek a statisztikák aggasztják a bukaresti hivatalosságokat, hiszen az egységes román nemzetállam mítoszában rosszul mutat, ha éppen az a kisebbség gyarapszik, amelyet a pokolba kíván a többségi politikum és társadalom egyaránt. Életszerű felvetés tehát, hogy a román hatalom titkos műhelyeiben különféle forgatókönyveken dolgoznak, amivel nagyobb számban lehetne szülőföldje elhagyására bírni az erdélyi magyarságot. Többségi szempontból bizony elkeserítő lehet megtapasztalni azt az igen tragikus jelenséget, amikor a románok nagyobb arányban menekülnek mioritikus országukból, mint a magyarok. Ki érti ezt?

A jelenséggel hivatalos szinten is foglalkozni kellene, nem csak helyi esetekként kéne kezelni. Megtalálni a módját az adatok magyar feldolgozásának és nyilvánosságra hozatalának. Ha az egyik fél ezt titokban – komoly intézményrendszertől megtámogatva – felügyeli és keresi rá az „ellenszereket”, akkor a jelenséget elszenvedő alanynak, az erdélyi magyarságnak mindezt a közbeszéd tárgyává kell tennie.

Egy-egy probléma megoldásában a nyilvánosság szerepe eleve félsiker, hiszen az ellenfél a láthatatlanban, a sötétben szövögeti terveit. A többségi hatalomnak ezek az elképzelései eleve kisebbségellenesek, tehát sokkal hatékonyabban kellene idehaza és nemzetközi szinten is tematizálni. Ami egyelőre csak szóbeszéd szintjén létezik, de a jelenség ettől még valós.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
1 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2020. január 07., kedd

Licitet hoz-e Trianon?

Egy újabb százéves évforduló kapcsán kell berendezkednünk a sérülésmentes túlélésre. Természetesen nem fizikailag, sokkal inkább idegi, szellemi tekintetben.

Balogh Levente 2020. január 01., szerda

Mozgalmas év után még mozgalmasabb

Talán nem rugaszkodunk túlságosan messzire a realitás talajától, ha úgy véljük: az unalmasnak a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető 2019-es év után még mozgalmasabb 2020-as esztendőre számíthatunk.

Pataky István 2019. december 30., hétfő

A lebutított üzenetek éve

Klaus Johannis éve volt 2019 a romániai politikában. A szürke, nehezen fogalmazó államfő maga alá gyűrte a nemzeti liberálisokat, bólintása nélkül még levegőt sem vesznek a pártban.

Balogh Levente 2019. december 27., péntek

Madarat tolláról, kormányfőt tanácsosáról

Igazán „kedves” karácsonyi ajándékkal lepte meg az ország magyar közösségét Ludovic Orban miniszterelnök, amikor december 23-án kinevezte államtanácsossá Valentin Bretfeleant.

Bálint Eszter 2019. december 23., hétfő

Olcsó populizmus és semmi más

Olcsó populizmus és semmi más – nagyjából ezzel lehet összefoglalni az elmúlt évek megnyilvánulásait (nem csak) gazdaságpolitikai téren.

Balogh Levente 2019. december 20., péntek

Orban és Johannis modellje

Harminc évvel ezelőtt Temesváron, az elnyomó, soviniszta kommunista rendszer ellen szót emelő magyar református lelkész védelmében magyarok és románok is utcára vonultak.

Pataky István 2019. december 19., csütörtök

A röghöz kötött Románia

Törésvonalak vannak az Európai Unión belül. A néhány évvel ezelőtti gazdasági válság, a nyugati jóléti társadalmak szociális kánaánjának sérülékenyésége politikai szintre emelte a jól felfogott saját érdek vezérelte önzést.

Kiss Judit 2019. december 18., szerda

Leskelődő Justitia

Az, hogy hány személynek kell börtönbüntetéssel fizetnie az ország 1989 utáni történetének legtöbb áldozatot követelő balesete, a bukaresti Colectiv klubban történt tragédia miatt, nagyon jól illusztrálja, mennyire sűrűn szövi át a romániai viszonyokat a korrupció.

Balogh Levente 2019. december 17., kedd

Kétfordulós következetlenség

Mintha az országban nem lennének sokkal súlyosabb problémák, úgy erőlteti a frissen helyzetbe került kormánypárt és több szövetségese a kétfordulós polgármester-választáshoz való visszatérést.

Balogh Levente 2019. december 13., péntek

Megkésett csillaghullás

Amennyire indokolt, legalább annyira elkésett Klaus Johannis államfő döntése, amellyel visszavonta az állami kitüntetéseket mindazoktól, akiket jogerősen elítéltek valamilyen bűncselekmény miatt.

Vélemény
Pataky István: Licitet hoz-e Trianon?

Egy újabb százéves évforduló kapcsán kell berendezkednünk a sérülésmentes túlélésre. ...

Balogh Levente: Mozgalmas év után még mozgalmasabb

Talán nem rugaszkodunk túlságosan messzire a realitás talajától, ha úgy véljük: az unalmasnak ...

Pataky István: A lebutított üzenetek éve

Klaus Johannis éve volt 2019 a romániai politikában. A szürke, nehezen fogalmazó államfő maga alá gyűrte ...