Útkereső felvidéki magyar borászat – A kommunizmus örökségéről és az újrakezdés lehetőségéről
Ne a minisztériumtól várjuk a sportcsodát – Interjú Gyöngyössy Zsolttal, a bukaresti szaktárca helyettes államtitkárával
Zavaros korok áldozatai: hazatért nemesi családok
Ikertestvérek: Mint két tojás. Vagy mégsem?
Ha pozsonyi kifli, akkor ünnep! – Bécsi, budapesti, pozsonyi-e a márványos, porhanyós és omlós patkó, avagy kifli?
Egyik ismerősöm mesélte, milyen kálvárián ment keresztül, amikor a kolozsvári polgármesteri hivatal által meghirdetett állásra jelentkezett.
Hazatérnek az elvándoroltak, összesereglenek a kulturális programkavalkádra kíváncsiak, az újra meg újra megismétlődő találkozások, viszontlátások reményében megélénkül a gyalogosforgalom a belvárosi utcákon-tereken: ilyenek a magyarság évről évre ismétlődő ünnepei.
Leginkább egy önmagát és környezetét nagy ígéretekkel és vállalásokkal ámító, a konkrét tettekre azonban rest és tehetetlen családhoz hasonlít a fungáló bukaresti kormány.
Újabb, a magyar–román viszonyban és Közép-Európa történetében dicstelen szerepet játszó román személyiség érdemelte ki azt a kegyet, hogy szobra állhasson Erdélyben, konkrétan annak fővárosában.
Ha valamilyen egészen drámai történés nem következik be Klaus Werner Johannis életében, akkor Románia eddigi legszürkébb és legunalmasabb államfője újrázik ősszel.
Dorin Florea az elmúlt bő két évtizedben bebizonyította, miben jó.
Elöljáróban leszögezném: ha rajtam múlna, és ezt az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) szabályai lehetővé tennék, sem a Honvédet, sem a Craiovát nem engedtem volna tovább az Európa Liga selejtezőjének harmadik körébe.
Valószínűleg akadnak, akik emlékeznek jó néhány gyerekgeneráció kedvenc meséjére, A kesztyű lakóira a Mosó Masa mosodája című, immár több mint ötven éve napvilágot látott, sok kiadást megért, narancssárga fedelű könyvből.
Ha annyi százeurósunk lenne, ahányszor leírtuk a szociálliberális kormány pénzügyi és gazdaságpolitikája kapcsán a kapkodás szót, akár meg is finanszírozhatnánk az államkasszát, hogy egy ideig ne kelljen kapkodniuk.
Szokták mondani: a focihoz mindenki ért. Majdnem két héttel a caracali gyilkosságok ügyének kirobbanása után megállapíthatjuk, bűnügyi nyomozásban is jártas a fél ország.
Nem véletlenül kölcsönöztem a hatvanas évek híres szovjet filmszatírájának címét a román kormány által bevezetett üdülési csekkekkel történő nyaralás felvezetőjének. Mindkettő alapból szatíra abban a formájában, ahogyan megszületett.
Ha valaki konzervatív, akkor nem hallgathat liberális – vagy annak mondott – előadókat, illetve ha valaki liberális, akkor nem zenélhet konzervatív – vagy annak mondott – közönség előtt.
Nem tudom, jó-e, vagy sem, hogy a román sajtó nem kapta fel a fejét a tusnádfürdői szabadegyetem idei történéseire.
A 30. jubileumi Tusványos egyik legfontosabb hozadéka a magyar pártok és szervezetek közötti megállapodás, amelynek értelmében tervet dolgoznak ki az operatív együttműködésről a következő két évben.
A közelmúltban úgy adódott, hogy egy banális, de kellemetlen ügyben rendőrséghez kellett fordulnunk. A hatóság munkatársainak hozzáállása kapcsán tulajdonképpen nem is érheti szó a ház elejét, jó szándékkal, megfelelő gyorsasággal viszonyultak a problémához.
Ez egy szép ellenséges viszony kezdete – fordíthatnánk visszájára Kertész Mihály híres filmje, a Casablanca szállóigévé vált záró mondatát annak nyomán, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) úgy döntött: saját jelöltet indít az államfőválasztáson.
kronikaonline.ro
