• Vélemény

A rendszerváltás utáni időszak egyik legcinikusabb politikai lépésére készül a bukaresti ellenzék, amikor az autonómia jelszavát zászlajára tűzve, ám a magyarellenes indulatokat felkorbácsolva kíván kormányt buktatni.

Világszerte megemlékeznek a Titanic száz évvel ezelőtti tragédiájáról, attól függően színezve ki az ezerötszáz áldozatot vagy a csodával határos megmeneküléseket, hogy melyik híradásnak mi/ki áll a célkeresztjében. Zömmel olyasmit hallani-olvasni, ami ilyen tömegszerencsétlenségek esetében – sajnos – uralni szokta a híreket, vagyis hogy éppen akkor lépett ki, vagy éppen akkor ment be...

Akármennyire is nehéz az ország gazdasági helyzete, döbbenetes, hogy a kormány azon szeretne spórolni, hogy korlátozza a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok tulajdonosainak járó kárpótlás összegét. Az a törvénytervezet, amelynek értelmében kizárnák az ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatását, a kárpótlás összege pedig nem haladhatná meg az elrabolt javak értékének tizenöt százalékát, valójában nem más, mint a magántulajdonhoz való jog...

Mindenki szid mindenkit, mert senki nem fog össze senkivel. Holott mindenki mindenkivel szeretne, de valahogy mégsem jön össze. Mondjuk, én nem panaszkodom, mert a faluban, ahol alszom, és hétvégeken lakom is, sokan vagyunk, akik egyet akarunk, s azt együtt: élhető környezetet, ha majd eljön az utópisztikus jövő, hogy embermódra csak kora délutánig egyetlen munkahelyen dolgozunk, hogy a mindennapira avokádókrém is jusson, akkor nekünk jó legyen akkor is, ha azon a...

Pontosan az történik, amitől mindenki félt: napról napra egyértelműbb, hogy az erdélyi magyar politikum nem tud mit kezdeni a választás immár megkerülhetetlen és letagadhatatlan lehetőségével, ennek pedig a képviselt, illetve a képviselni akart közösség issza meg a levét.

Nem tartom magam egy kifejezett házitündérnek, de a hasamat nagyon szeretem, ezért sütni-főzni is tudok valamennyire. A magazinokban meg az interneten szívesen böngészem a receptoldalakat, főleg akkor, ha gyorsan és könnyen elkészíthető ételeket ígérnek.

A jó pap holtig tanul, az RMDSZ a saját kárán sem – röviden, két ősrégi közmondás összekötésével így jellemezhetnénk a szövetségnek a marosvásárhelyi polgármesterjelölt-állításhoz való viszonyulását. Egészen pontosan azt, hogy az alakulat egyszerűen „ejtette” a magyar összefogást sürgető Vass Leventét, helyette pedig – nyilvánvalóan központi utasításra – Frunda György szenátort indítja a negyedik mandátumára készülő Dorin Florea...

A szegénység nem szégyen, csak baj. Sokszor nagyon nagy baj. Mindenekelőtt olyankor, amikor nyújtózkodnánk, nyújtózkodnánk, a takaró viszont már a térdünket is alig-alig fedi. Mit lehet ilyenkor tenni? Összehúzódni, hogy legföljebb a lábfejünk lógjon ki a takaró adta melegből, vagy hirtelenében fűhöz-fához kapkodni és összekéregetni egy nagyobb, szélesebb, melegebb takaróra.

Bár nincs okunk kétségbe vonni, hogy a korrupcióval gyanúsított Borbély László környezetvédelmi miniszter lemondásában jelentős szerepe van az általa emlegetett méltóságnak, a távozás indokai között minden bizonnyal ugyanolyan súllyal nyom a latban a másik indok is: az, hogy az ellene megfogalmazott vádak árnyéka ne vetüljön a kormányra. Választási évet írunk, és ilyenkor aztán végképp úgy hiányzik bármely politikai alakulat számára egy vezető...

A szupermarketekben, de persze a sarki boltokban és a piacokon is hegyekben állnak a csokoládényulak, a gasztronómiai műsorokban pedig ugrásszerűen megnőtt az egy főre eső gasztrosznobok aránya, akik fanyalogva közlik, hogy a boltokat ilyenkor elárasztják a gyorspácos érleléssel készült sonkák és csülkök, de magára valamit is adó gurmand csakis eredeti iberico sonkát vagy legalábbis mangalicasódart vásárol, kilóját legalább egyhavi béréért.

Borbély László korrupciógyanús ügyében a fejlemények arra engednek következtetni, hogy – legalábbis eddig – Daniel Morar korrupcióellenes főügyész erősebbnek bizonyult a környezetvédelmi miniszternél. A botrány tavaly júliusi kirobbanásakor a DNA vezetője élesen kifogásolta, hogy politikusok nyomást gyakorolnak az ügyészségre a „lakásfelújításért állami szerződéseket” fedőnevű dosszié kapcsán.

A villamoskocsiban alig ültek néhányan, este volt, lassan zötyögtünk hazafelé. Fene se tudja, mit meséltem épp a férjnek, aki szinte bóbiskolva kapaszkodott álltában, de hirtelen el kellett hallgatnom, mert egy olyan lármás kamaszcsapat szállt fel a járműre, hogy a saját hangomat sem hallottam tőlük.

Semmilyen jel nem utal arra, hogy a romániai magyarság élvezni fogja a júniusi helyhatósági (polgármester-) választás egyfordulós előnyeit. És esélyeit. Nem körvonalazódik az összefogás, amely révén olyan városokban, községekben, ahol a magyarság számaránya valahol a negyven és ötven százalék között/körül alakul, az egyetlen első körből meg- vagy viszszaszereznénk a polgármesteri tisztséget.

Közhely, hogy a rendőrök nem feltétlenül a közlekedés biztonsága érdekében állítgatják meg az autósokat, sokkal inkább vadásznak a kihágáson ért sofőrök által potenciálisan felajánlott pénzre annak fejében, hogy elengedjék őket.

Ha néhány napos indokolatlan késéssel is, de Schmitt Pál magyar államfő végre megtette azt a lépést, amelyet a kisdoktori diszszertációjának kapcsán megfogalmazott plágiumvádak beigazolódása után azonnal meg kellett volna lépnie.

Úgy néz ki, hogy a hazai tanügy, mint a fej nélküli lovag, úgy „működik”. Helyesebben nem működik, hisz az a bizonyos lovag is már csak fejvesztetten (milyen érzékletes kifejezés!) vagdalkozott erre-arra, mielőtt végleg összeomlott volna.

Schmitt Pál hétvégi nyilatkozatai rávilágítottak arra, hogy az őt ért bírálatok és támadások ellenére a köztársasági elnök nem hajlandó a számára – sőt az egész ország számára – könnyebb és méltányos utat választani, hanem ragaszkodik a székéhez. És ezáltal nemcsak a saját, hanem az őt az államfői tisztségre jelölő Fidesz helyzetét is megnehezítette.

Szűknek bizonyulna az újságoldal, ha fel szeretnénk leltározni azt a több folyóméter „objektív kifogást”, „autonomista nyilatkozatot” és „aggodalmat”, melyet többségi polgártársaink fogalmaztak meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar struktúráinak létrehozása kapcsán.