2012. május 07., 10:352012. május 07., 10:35
És természetesen minden oldalról a nemzeti érdek primátusáról beszélnek, hogy az ország meg a nép, meg egyáltalán – örülhet Caragiale, ha egy bodor felhőről lábát alálógatva figyeli, mennyire nem változott semmi. Illetve valami azért mégiscsak változott, mivel a mai politikai „elit” sokkal kevésbé profi handabandázó, mint száz évvel ezelőtt volt.
A minap is egy olyan főmufti szólta el magát, akitől talán a legkevésbé vártam volna. Lehet elkábította a hatalom, amit a levitézlett kis miniszterelnök a pártszékház kulcsainak képében a kezébe helyezett, amíg ő a Tengerentúl átvesz valamiféle díszdoktori kalpagot, de tény, hogy az egyébként mindig harapós, ősbelügyér ügyvezető zsákjából egyszer csak előbújt egy jókora kampósszög: a pulpitusról ugyanis azt dörögte el a szóban forgó politikus, hogy természetesen szóba sem jöhet az új kormány megszavazása, mert ők csak olyasmit szavaznak meg, amiben benne vannak.
Hoppá! Ennél nagyobb melléfogást nem is igazán lehet elkövetni. Merthogy néhány összeverődött ember magát, teszem azt, demokratának nevezi vagy liberálisan demokratának, az az ő bajuk – Freud óta tudjuk, hogy az egyének énképe a legritkábban egyezik a többieknek róluk alkotott képével, de hogy ezek felett még pártnak is mondják magukat, ráadásul olyan pártnak, ami éveken át nyúzta-zsigerelte-taposta-sarcolta ennek a gyönyörű országocskának az istenadta népecskéjét, az már túlzás.
Egy politikai párt ugyanis – akár benne van, akár nincs a nagy lekvárfőző üstben –, azért – legalább a nyilvános retorikájában – az önös érdekről megpróbál hallgatni. De úgy látszik, hogy a sikeres bizalmatlansági indítvány annyira megingatta a pótvezér hűségről, jellemről, barátságról és ellenségről alkotott elképzelését, hogy elszólta magát. Megmaradt hívei aztán ledolgozhatják ezt a nagy bakit, elcsukló hangon emlegetve országocskát, népecskét, könnyeket nyelve beszélhetnek nemzeti érdekről, a bruhahájukat már kevesen fogják komolyan venni. S aki netán még hinne a könnyekben, annak legföljebb a megríkató nevetés jut az eszébe, hogy országocska, népecske, bruhaha, bruhaha!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
Látogatottsági adatok