2012. május 04., 09:412012. május 04., 09:41
Például makacsul ragaszkodnak rögeszméikhez, és a kommunizmus bukása után sem hajlandóak elismerni, hogy az nem csupán azért volt tömeggyilkos és eszement rendszer, mert tehetségtelen politikusok rosszul ültették gyakorlatba az egyébként jó elméletet, hanem azért, mert ez az elmélet ab ovo magában hordozza, hogy csak milliók holttestén átgázolva lehet ráerőszakolni a társadalomra, hogy aztán teljes életképtelensége miatt végül összeomoljon, további milliókat megnyomorítva.
Na, de mivel a kommunistákat tényleg másféle anyagból gyúrták, őket mindez továbbra sem zavarja, sőt. Öntudatos proletárként büszkén viselik ma is a kommunista rémuralom egyik legfőbb jelképét, a vörös csillagot, legutóbb például május elsején, Budapesten tört ki botrány amiatt, mert a munkások ünnepén a jó nevű Munkáspárt 2006 és a még jónevűbb Zöld Baloldal néhány tagja vörös csillagot villantott.
Mivel pedig Magyarországon a vörös csillag – a náci horogkereszttel együtt – tiltott önkényuralmi jelképnek minősül, mindannyiukat előállították szabálysértés miatt. Ők azonban nem hagyják magukat, perrel fenyegetnek, sőt már évekkel ezelőtt a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordultak, amely nekik adott igazat. Annyiban mi is egyetértünk a strasbourgi ítélettel, hogy fölösleges betiltani a vörös csillag vagy a horogkereszt viselését.
Elvégre egy szimbólum nem felelős az emberek bűneiért. A kommunizmuson nem így kell bosszút állni, hanem a rendszer egykori, de ma is élő működtetőinek felelősségre vonásával. Meg egyébként is, ha egy mai huszonéves meglát egy izzó tekintetű, magát politikusnak gondoló bohócot vörös csillaggal a kabátja hajtókáján, legfeljebb azt hiszi, hogy egy Heineken-reklámembert lát.
Úgyhogy nem tiltani kellene a viselését, hanem egyenesen kötelezővé tenni azok számára, akik ma is istenítik a tömeggyilkos rendszert. A magukat komcsiként számon tartók számára olyan pólókat kellene rendszeresíteni, amelyen az általuk kedvelt szimbólumok vagy ikonikus vezetők arcképe alatt azok bűneit is felsorolják.
Egy Che Guevarás-pólót viselő suttyónak például azt is népszerűsítenie kell, hogy a kissé zakkant „hivatásos forradalmár” kezéhez hány ember vére tapad, a vöröscsillag-fetisisztáknak pedig elöl-hátul jól láthatóan azt kellene hirdetniük, hogy 150 millió ember halálát okozó eszmét hirdetnek. Ugyanez alkalmazandó az újnácikra is. Aztán lássuk, mennyien mernek még közülük kimenni az utcára.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.