Időpocséklást nyertem

Tény, hogy abban a szupermarketben, ahol negyedik éve legalább heti rendszerességgel vásárolunk, és már részesültünk is – ha jól emlékszem, háromszor – tíz tízlejes bónuszban a száz lej feletti vásárlás jutalmaként, legutóbb azzal leptek meg, hogy már a negyven lej feletti heti kosár is megér egy szelvényt, amit aztán... és itt következik a valódi „nyeremény”, a jó adag időpocséklás.

Merthogy a szelvény egyik sarkában van egy lekaparandó sáv, amit ugyebár helyben kell elvégezni, az üzlet dolgozóinak éber felügyelete mellett. A csomagokkal való bajlódás mellett igazán nem hiányzott ez a kaparászás, de ha ezt nyertem, akkor bánja kánya. Mielőtt nekiláttam volna, elmagyarázták, hogy ha a lekapart részen az áll, hogy nyertem, akkor kapok egy tízlejes bónuszt, otthon őrizgetem a számlával együtt, és majd egy idő után jövök és levásárolom. Nem tudom, miért nem lepett meg, hogy a szabaddá vált sávon az állt: nyeretlen.

Biztosan azért, mert fiatal koromban eléggé szenvedélyesen vásároltam a borítékolt sorsjegyeket, jelentős összeget soha nem nyertem, egy párszor húzhattam még egyszer, de legtöbbször a nyeretlenek táborát erősítettem. Az eladók most is meggyőződtek a kapargatás eredményéről, és kezdték magyarázni a következő lépést: a szelvény másik oldalán meg kell töltenem személyi adataimmal a sok rubrikát, majd pedig bedobnom az e célból felállított dobozba.

Én viszont egyrészt kezdek tele lenni a különböző ürügyekkel tőlem kicsalogatott adatok gyűjtésével, illetve – bizalom „az ősi erényben” alapon – azonosítóimnak, ki tudja, milyen célra való felhasználásával, másrészt pedig éppen nem volt arra időm, hogy a csomagok ide-oda rakosgatását még rubrikatöltögetéssel is dúsítsam. Úgyhogy „nemes egyszerűséggel” közöltem az engem árgus szemekkel figyelő teremfelelőssel, hogy nem csinálok semmit.

Egy kicsit meglepődött, de valószínűleg láthatta rajtam, hogy vitának nincs helye, úgyhogy legyintett, és azt mondta, akkor dobjam az egészet a szemétkosárba. Úgy tettem, remélve, hogy aznapra kimerítettem a kötelező időpocsékolást jelentő „nyereményeső” kiélvezését jelentő lehetőségek tárházát. Azóta pedig, amikor a kasszánál felismernek, legföljebb rám kérdeznek: ugye, nem kérek tombolát?! Eredménynek ennyivel is beérem.