2012. május 10., 09:342012. május 10., 09:34
Ez van egy normális országban, nálunk viszont lassacskán már az számít a haverek által elismert teljesítménynek, ha valakinek sikerül kijátszania a hatóságokat. Például sikerül megnyerni egy pert vagy átvernie a hivatal embereit.
Ennek pedig nem az az oka, hogy mi elvetemültebbek lennénk másoknál, hanem sokkal inkább az, hogy a többség úgy érzi: a szabályok tulajdonképpen nem a közt, hanem csak bizonyos szűk érdekcsoportokat szolgálnak. Szatmáron egy időben például sörözésekkor gyakori téma volt, hogy ki hogyan szedte le a polgármesteri hivatal felszerelte bilincset tilosban parkoló autójáról. A bilincseléssel egyébként a helyi parkolási felügyelet alighanem az első helyre került a közutálatnak örvendő hatóságok között. És hogy ez mennyire jogos volt, azt magamnak is alkalmam volt megtapasztalni.
Tíz percre ugrottam be valahová, ennyi időre pedig nem vettem jegyet, de mire kiértem ott ékeskedett a bilincs az autóm kerekén. Miután a szenteket lehoztam a polgármesteri hivatalra, megfogtam a műszert, mely – csodák csodája – engedett. Valószínűleg valaki már előttem eltörte, mert nem fogott, puszta kézzel erőlködés nélkül vettem le a kerékről. Aztán letettem az út szélére, ahol egyébként már volt egy bilincs, és elhajtottam. Majd jött a büntetés haza.
Ekkor bementem a székházukba, gondolván, hogy kifizetem szépen a kétszáz lejes bírságot, amiben a bilincslevétel százlejes díja is benne van, és le van tudva a történet. Közölték velem azonban, hogy nemcsak ennyiből áll a dolog, mert kell fizetnem még háromszáz lejt pluszba, mivel szerintük elloptam a közvagyonnak számító bilincset.
Ekkor kértem, hogy adják ezt írásba, mert kitűnő eszköz lett volna a kezemben ahhoz, hogy megtámadjam a bírságukat, mivel finoman szólva is furcsa, hogy egyrészt kérnek tőlem száz lejt bilincslevételért, egyszersmind háromszáz lejre megbüntetnek, mivel ugyanazt a bilincset el is loptam. Persze, ilyen irományt nem adtak, mindössze annyit mondtak, hogy fizessem csak be mindkettőt, majd adnak rá valamiféle számlát. Hát csoda, ha az ember kételkedik abban, hogy egy ilyesfajta hatóság valóban komolyan veszi a dolgát? És hogy ott akarja kijátszani, ahol csak lehet?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
Látogatottsági adatok