2012. május 10., 09:352012. május 10., 09:35
Miközben sokan attól tartottak, hogy a román fővárost elözönlő spanyol, illetve baszk drukkerek összebalhéznak, a finálé előtti estén a bukaresti teraszokon hangolódó több ezer ibériai focirajongó békés sörözgetés közben tátott szájjal nézte a tévében, milyen is egy román futballrangadó.
A kolozsvári városi derbin történtek és az azt követő reakciók hallatán még a sportszerető, de a román futball mocskos világától régen elfordult erdélyi futballkedvelő is önkéntelenül elszégyelli magát, ugyanis ezúttal nem a Kárpátokon túli klubok járatták le sokadszor magukat, hanem a kincses város két, magát egyaránt az említetteknél felsőbbrendűbbnek tartó egyesülete nem volt képes tisztességesen lejátszani 90 percet.
Ha a történtek mögé nézünk azonban, a Kolozsvári U és a Kolozsvári CFR mérkőzésének 27. percében kitört botrány okozóit máshol kell keresni. Ezúttal ugyanis nem a két szurkolótábor balhézott: bár a szokásos odaszúrások megvoltak, még az egyetemistacsapat fanatikusai is inkább kedvenceik buzdításával törődtek új stadionjuk első városi derbijén, nem pedig az ellenfél vagy éppen a magyarok szidalmazásával.
Az alapfeszültség gerjesztőit bizony Bukarestben kell keresni: a magukat sportújságíróknak nevező, amúgy csupán olcsó csetepatékra éhes bulvárfirkászok ugyanis mindenképpen úgy próbálták eladni a kolozsvári derbit, mintha a saját tisztátlan világuk csúcseseménye lenne a náluk megszokott hihetetlen, bombasztikus sárdobálással. És azt se feledjük, hogy az amúgy is nagy nyomás alatt játszó labdarúgók közül éppen annak a kapusnak gurult el a gyógyszere, aki bukaresti születésű, és csupán négy hónapja próbálja tanulni, milyen is Kolozsváron játszani.
Az agressziója miatt büntetőjogilag is kérdőre vonható hálóőr elindította azt a lavinát, amely a meccs idő előtti lefújásához vezetett. A pontokat valószínűleg a vasutasok kapják meg, de a kincses város bunkó zsoldosokkal telített sportéletének – és nemcsak – imázsán ez már vajmi keveset szépíthet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
Látogatottsági adatok