2012. május 08., 09:122012. május 08., 09:12
Egyikük persze csúnyán visszabeszélt, a másik meg – gondolta, viccesen – odavetette: nem írja sehol. Mármint hogy a járda a gyalogosoké. S miközben a két fiú pofátlansága egyértelmű, nekem azért megfordul a fejemben: a váradi – vagy bármelyik városi – forgalomban bizony én sem mernék az úttesten, az autók között közlekedni, s ha valamelyik suhanc az én gyerekem lett volna, lehet én is a lelkére kötöm, hogy maradjon a járdán a biciklijével. Hozzátenném persze, hogy azért a gyalog járó néniktől nem kell elvárni, hogy kiskirályként előreengedjék őket.
Életemből néhány hónapot volt szerencsém Debrecenben tölteni, ahol hamar feltűnt, hogy a járdák tele vannak kerékpárosokkal. Pedig a debreceni autósforgalom a közelében sincs a váradinak, és – megérdeklődtem – ugyanolyan szabályellenes a járdán kerekezni, mint itthon. Viszont ott a gyalogosok és a kerékpárosok valahogy megtanulták tolerálni egymást: a gyalogosok elismerik, hogy forgalomban biciklizni veszélyes, a bicajosok pedig nem képzelik magukat gyorsasági versenyen a városban, ráadásul képesek arra, hogy normális hangnemben kérjék meg a járókelőket, hogy engedjék el őket.
Többször is megtörtént – bár megszokni nem tudtam –, hogy félfüllel meghallottam, hogy hátulról egy kerékpár közeledik, félrehúzódtam, a kerékpáros elhúzott mellettem, s visszakiabált, hogy köszi. Csak második-harmadik alkalommal esett le a tantusz, hogy mi a csodát köszön: hát azt, hogy elengedtem.
Itthon, Váradon egyébként kerekező barátaim többsége a forgalomban, az úttesten közlekedik, szerintem halált megvető bátorsággal, hiszen Váradon még a zebrán átkelni is veszélyes sport, annyi az autó, és annyira figyelmetlen a sofőrök egy része.
Egyik bicikliző barátnőmet épp nemrég ütötte el egy autós a körforgalomban, úgy, hogy egy hónapja nem állt lábra. A megoldás tehát sem az itthoni, sem a debreceni példa nem lehet. Csakis akkor lesz béke, és akkor lesznek biztonságban a járdán sétálók és a kerekezők is, ha végre megépülnek az évek óta ígérgetett, tisztességesen elkülönített kerékpárutak nálunk is.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.