2012. május 08., 09:122012. május 08., 09:12
Egyikük persze csúnyán visszabeszélt, a másik meg – gondolta, viccesen – odavetette: nem írja sehol. Mármint hogy a járda a gyalogosoké. S miközben a két fiú pofátlansága egyértelmű, nekem azért megfordul a fejemben: a váradi – vagy bármelyik városi – forgalomban bizony én sem mernék az úttesten, az autók között közlekedni, s ha valamelyik suhanc az én gyerekem lett volna, lehet én is a lelkére kötöm, hogy maradjon a járdán a biciklijével. Hozzátenném persze, hogy azért a gyalog járó néniktől nem kell elvárni, hogy kiskirályként előreengedjék őket.
Életemből néhány hónapot volt szerencsém Debrecenben tölteni, ahol hamar feltűnt, hogy a járdák tele vannak kerékpárosokkal. Pedig a debreceni autósforgalom a közelében sincs a váradinak, és – megérdeklődtem – ugyanolyan szabályellenes a járdán kerekezni, mint itthon. Viszont ott a gyalogosok és a kerékpárosok valahogy megtanulták tolerálni egymást: a gyalogosok elismerik, hogy forgalomban biciklizni veszélyes, a bicajosok pedig nem képzelik magukat gyorsasági versenyen a városban, ráadásul képesek arra, hogy normális hangnemben kérjék meg a járókelőket, hogy engedjék el őket.
Többször is megtörtént – bár megszokni nem tudtam –, hogy félfüllel meghallottam, hogy hátulról egy kerékpár közeledik, félrehúzódtam, a kerékpáros elhúzott mellettem, s visszakiabált, hogy köszi. Csak második-harmadik alkalommal esett le a tantusz, hogy mi a csodát köszön: hát azt, hogy elengedtem.
Itthon, Váradon egyébként kerekező barátaim többsége a forgalomban, az úttesten közlekedik, szerintem halált megvető bátorsággal, hiszen Váradon még a zebrán átkelni is veszélyes sport, annyi az autó, és annyira figyelmetlen a sofőrök egy része.
Egyik bicikliző barátnőmet épp nemrég ütötte el egy autós a körforgalomban, úgy, hogy egy hónapja nem állt lábra. A megoldás tehát sem az itthoni, sem a debreceni példa nem lehet. Csakis akkor lesz béke, és akkor lesznek biztonságban a járdán sétálók és a kerekezők is, ha végre megépülnek az évek óta ígérgetett, tisztességesen elkülönített kerékpárutak nálunk is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
Látogatottsági adatok