Az érv persze az ország stabilitásának biztosítása volt, de nagyon úgy tűnik, hogy a szövetség vezetése szeretné elejét venni az EMNP megerősödésének. Hiszen az új párt még csak nemrég alakult meg, és még tart a szervezetépítés, még ismertté kell tenni az új „brandet” a romániai magyarság körében – márpedig ha nem novemberben, hanem néhány hónappal korábban tartanák a parlamenti voksolást, akkor a néppártnak lényegesen kevesebb ideje lenne a felkészülésre, és talán kevésbé kényelmetlen ellenfélnek bizonyulna.
A politikai partnerek azonban nem teszik meg az RMDSZ-nek azt a szívességet, hogy előre hozzák a választásokat: a volt koalíciós társ PDL-nek ez nem érdeke, hiszen abban bízik, hogy az Ungureanu-kormányt megbuktató pártok féléves kormányzásuk alatt kellőképpen lejáratják magukat ahhoz, hogy a PDL ismét eséllyel vegye föl velük a versenyt.
A most kormányzásra készülő USL-nek viszont időre van szüksége ahhoz, hogy az ellenzékben eltöltött ínséges évek után föltöltse a pártkasszákat, és rákészülhessen a megmérettetésre. Amúgy az RMDSZ számára – a PDL-hez hasonlóan – valószínűleg nem is lesz annyira rossz, hogy egy ideig ellenzékből kell politizálnia. Persze nehéz lesz, hiszen a kormányon eddig hozzáférhető pénzforrások most elapadnak, és a kormányapparátusba beépített embereinek is új helyet kell találnia, viszont cserében lehetőséget kap arra, hogy különösebb tét nélkül ígérgessen, bírálja a kormányt, a magyar ügyekben pedig radikálisabb hangot üssön meg.
A MOGYE magyar karainak ügye máris egy olyan téma, amelyben ezt megteheti, és igaza is van: ha az új kormány visszavonja a karok létrehozásáról szóló határozatot, joggal hangoztathatja minden fórumon, hogy soviniszta, kirekesztő, jogfosztó kabinet került az ország élére. Ráadásul – mint az a 2009-es példából is ismert – az ellenzéki lét az RMDSZ arroganciahányadosát is csökkentheti, így még az is előfordulhat, hogy bizonyos helyszíneken, bizonyos kérdésekben a közös ellenség rábírja arra, hogy megegyezzen magyar riválisaival.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
Látogatottsági adatok