2012. május 07., 10:372012. május 07., 10:37
Emlékezetes: már a megbukott PDL–RMDSZ-kormány előtt is meglebegtették a hangulatjavító intézkedések jóváhagyásának lehetőségét, azt szabva feltételül, hogy az első negyedévi gazdasági mutatók ezt kivitelezhetővé tegyék. Az indok a szociális stabilitás elérése volt: igaz ugyan, hogy az IMF számára a pénzügyi és a gazdasági stabilitás, az adósságok visszafizetése mindig is első számú prioritás volt, azonban ez csak akkor lehetséges, ha a politikai és társadalmi helyzet legalább viszonylag stabil.
A nemzetközi hitelezőknek a legkevésbé sem hiányzott a kormány bukása, hiszen az rendszerint a gazdaságra is kihatással van, ezért is „támogatták meg” az előző kormányt azzal, hogy a gazdasági feltételek teljesülésének esetén belementek a béremelésbe a választási évben. A kormány azonban ennek ellenére megbukott – igaz, nem gazdasági okokból, hanem egy sovén indíttatású bizalmatlansági indítvány nyomán - , és tulajdonképpen beigazolódtak a gazdasági hatásokkal kapcsolatos félelmek, hiszen a kormány bukását követően megzuhant a lej az euróhoz képest.
Ezért az IMF-nek most döntenie kellett: belemegy abba, hogy az új kormány a pénzügyi nehézségek ellenére bért emelhessen – a makrogazdasági feltételek ugyanis ehhez nem teljes mértékben adottak –, vagy szembenéz azzal a veszéllyel, hogy a megnyirbált bérek visszaemelése, illetve a megcsonkított nyugdíjpénzek kifizetésének elmaradása esetén szociális forrongások törnek ki, amelyek további politikai, ezáltal pedig gazdasági válsághelyzetet generálnak.
A hitelezők az előbbi változat mellett döntöttek. A kérdés most az, milyen intézkedéseket – adó- vagy illetékemeléseket, további elbocsátásokat, esetleg újabb állami cégek privatizációját – követeltek a béremelés jelentette költségvetési hiány kompenzálására. Mert abban biztosak lehetünk: ahogy nincs ingyenebéd, úgy ingyenes béremelés sincs egy pénzügyileg gyenge, hitelekből élő országban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
Látogatottsági adatok