2012. május 03., 09:292012. május 03., 09:29
Az ilyenek legtöbbször nem voltak közveszélyesek, csak mentek, mondták-mondták a magukét, annak az – egyetlen – embernek, akiben föltétel nélkül megbíztak: saját maguknak. Most, aki mentében elég hangosan – látszólag – egyedül beszél, az legalábbis fontos középvezető. Akinek nincs ideje egy-egy beszélgetéshez nekiülni, hanem csak úgy, mentében. És természetesen nem egyedül beszél, mivel a fülében ott a kis ügyes mütyür, ami a szóbeli kapcsolatot létrehozza az ember-, bocsánat: üzlettársakkal.
S mivel minden valamirevaló egyénnek két füle van, ami nem a sztereohallást szolgálja, hanem a két legfontosabb mobilszolgáltatóval a kapcsolatot, így egyszerre kettővel is lehet beszélni, ha véletlenül épp egy időben hívja két ügyfél a fontos embert. Csak némi kis gyakorlat kell hozzá, nem nagy ügy! Bár én, a magam elaggott eszével gondoltam arra, mi történik, ha az illető agytekervényeinek labirintusában a két információ utat téveszt és összekeveredik?!
Szerencsére azért még nem vagyok olyan gyagya, hogy túl sokat töprengtem volna ezen: gyorsan átirányítottam a kérdés megoldásának a lehetőségét az illetékes neurológusokhoz vagy informatikusokhoz, és lezártam. Nem úgy, mint azt a problémát, hogy vajon a fülüket vagy a fejük más tartozékait az alfelükkel különböző drótokkal összekötő fiatalok érzékszerveinek élessége nem sérül-e ezzel a high-tech zombisitással?! Kérdezgettem ugyan az érintettektől, de érdembeni választ egyetlen leánykától kaptam, aki őszintén bevallotta, hogy ő már tizenéves korában alig hallja már a padtársa súgását is.
Nem értem továbbá, hogy miért kell két-három hetes gyakorisággal „ultrafotózni” az anyai pocakban úszkáló-fejlődő embriót? Hogy szokja az agresszív külvilágot?! Ha világra jön, úgysem ússza meg! De mondom, hogy én már menthetetlenül öreg vagyok. Hallásom sem a régi, de még nem gondoltam arra, hogy a gyengült látást korrigáló szemüveghez hasonlóan dizájnolt fülbe tölcsérrel járkáljak.
Talán mert fiatalkoromban nem szoktam hozzá, hogy dugóval zárjam el a hallásom, talán azért, nehogy valami szuperfontos embernek nézzenek, aki egyszerre ki tudja ki mindenkivel értekezik, miközben – látszólag – békésen araszol az utcán.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.