2012. május 03., 09:292012. május 03., 09:29
Az ilyenek legtöbbször nem voltak közveszélyesek, csak mentek, mondták-mondták a magukét, annak az – egyetlen – embernek, akiben föltétel nélkül megbíztak: saját maguknak. Most, aki mentében elég hangosan – látszólag – egyedül beszél, az legalábbis fontos középvezető. Akinek nincs ideje egy-egy beszélgetéshez nekiülni, hanem csak úgy, mentében. És természetesen nem egyedül beszél, mivel a fülében ott a kis ügyes mütyür, ami a szóbeli kapcsolatot létrehozza az ember-, bocsánat: üzlettársakkal.
S mivel minden valamirevaló egyénnek két füle van, ami nem a sztereohallást szolgálja, hanem a két legfontosabb mobilszolgáltatóval a kapcsolatot, így egyszerre kettővel is lehet beszélni, ha véletlenül épp egy időben hívja két ügyfél a fontos embert. Csak némi kis gyakorlat kell hozzá, nem nagy ügy! Bár én, a magam elaggott eszével gondoltam arra, mi történik, ha az illető agytekervényeinek labirintusában a két információ utat téveszt és összekeveredik?!
Szerencsére azért még nem vagyok olyan gyagya, hogy túl sokat töprengtem volna ezen: gyorsan átirányítottam a kérdés megoldásának a lehetőségét az illetékes neurológusokhoz vagy informatikusokhoz, és lezártam. Nem úgy, mint azt a problémát, hogy vajon a fülüket vagy a fejük más tartozékait az alfelükkel különböző drótokkal összekötő fiatalok érzékszerveinek élessége nem sérül-e ezzel a high-tech zombisitással?! Kérdezgettem ugyan az érintettektől, de érdembeni választ egyetlen leánykától kaptam, aki őszintén bevallotta, hogy ő már tizenéves korában alig hallja már a padtársa súgását is.
Nem értem továbbá, hogy miért kell két-három hetes gyakorisággal „ultrafotózni” az anyai pocakban úszkáló-fejlődő embriót? Hogy szokja az agresszív külvilágot?! Ha világra jön, úgysem ússza meg! De mondom, hogy én már menthetetlenül öreg vagyok. Hallásom sem a régi, de még nem gondoltam arra, hogy a gyengült látást korrigáló szemüveghez hasonlóan dizájnolt fülbe tölcsérrel járkáljak.
Talán mert fiatalkoromban nem szoktam hozzá, hogy dugóval zárjam el a hallásom, talán azért, nehogy valami szuperfontos embernek nézzenek, aki egyszerre ki tudja ki mindenkivel értekezik, miközben – látszólag – békésen araszol az utcán.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.