2012. május 15., 09:292012. május 15., 09:29
Ez már csak így volt: ha esőt jósolt, tudtuk, sütni fog a nap, ha meleget, elővettük a kabátot. Persze a legrosszabb az egészben az volt, hogy még a tévedésekben sem volt következetes, hiszen előfordult, hogy éppen az jött be, amit előre jelzett, persze főleg akkor, amikor pont az ellenkezőjére voltunk felkészülve. Nem szeretem azt hinni, hogy a világ sokat romlik az utóbbi időben, így abban is kételkedem, hogy nagyanyáink idején nem voltak megjósolhatatlan, szeszélyes időjárás-változások.
Meg sem lepődöm, ha ujjatlan blúzban indulok el a színházba este nyolcra, hiszen kánikula van, s mire fél tíz után kijövök, felférne egy pulóver, másnap reggel meg mintha megjött volna az október. Persze ezt a mostani lehűlést még a „hazudós” bácsik is megjósolták – legalábbis egy nappal későbbre. Vasárnapra kellett volna a frontnak Magyarországra érkeznie, hétfőre meg hozzánk, Biharba. Ezzel az információval felvértezve gyakoroltam gyerekkori álomszakmámat a szüleim előtt, valamikor a múlt héten, amikor anyám kétségek között latolgatta, érdemes-e a barátaikkal a hegyekbe kirándulni hétvégén, vagy sem.
Én az elhivatott tévés időjós magabiztosságával nyugtattam meg mindkettejüket, mondván, ha vasárnap este hazajönnek, még biztosan megússzák a lehűlést, menjenek csak bizalommal. Jó vagyok én ebben: kiszámolom, épp mikor hol tart a front, s onnan, mint a 14-es busz, hány óra alatt ér Váradra, s még azon túl, a bihari hegyekbe. Egyet felejtettem csak el: az időjárást nem az időjósok, még csak nem is a meteorológusok vagy a matematika határozza meg, egyszerűen csak a szél, azt pedig egyelőre senkinek nem sikerült megzaboláznia. Így esett, hogy a hideg már szombat estére megérkezett, s az a tény, hogy végül anyuék mégsem utaztak el hétvégére, a legkevésbé rajtam múlt.
Nem tehettem mást: lenyeltem a békát, s nyugtáztam magamban, hogy talán nem is tettem olyan rosszul, hogy nem lettem időjós. Na meg azt is, hogy a tévés időjárás bácsik és nénik nemcsak az átkosban tévedhettek, mi pedig jobban tesszük, ha reggel nem aszerint öltözünk fel, amit a tévében mondanak, hanem inkább kidugjuk a fejünket az ablakon, s a saját bőrünkön mérjük le a levegő hőmérsékletét.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.