2012. május 11., 10:452012. május 11., 10:45
Jó példa erre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a közalkalmazotti bérek megszorítások előtti szintre való visszaemelésének ügye. Miután meglepetésként érte az ellenzéki pártokat, hogy a magyar karok létrehozása miatt benyújtott bizalmatlansági indítvány megbuktatta a kormányt, azzal kellett szembesülniük, hogy a lépés nagyon rossz üzenet a demokratikus partnerek felé, hiszen egyértelműen kisebbségellenes élű intézkedésről lévén szó, igencsak rossz színben tüntette volna fel az új kormányt, ha tényleg visszavonja a magyar karok létrehozásáról szóló kormányhatározatot.
Ezért amolyan köztes megoldásként csak a rendeletet felfüggesztő bírói ítélet elleni fellebbezést vonta viszsza, hogy így időt nyerve próbálja meg egyszerre kielégíteni a sovinizmusra fogékony szavazóit és elhitetni európai partnereivel, hogy nem magyarellenes. A béremelés ügye sem megy simán: az IMF csak akkora emelést hajlandó jóváhagyni, amennyire a költségvetési egyensúly veszélyeztetése nélkül előteremthető a pénz. Így csak az első részlet tűnik bizonyosnak, a többi az ígérgetések ellenére homályba vész.
Ha mindez nem lenne elég, a kormányfő személyzeti politikája sem bizonyult a legszerencsésebbnek. Két miniszterjelöltet összeférhetetlenség miatt még kinevezésük előtt „kilőttek”, most pedig Ioan Mang oktatási miniszter plágiumügye hoz jó eséllyel újabb álmatlan éjszakákat a kormányfőnek. Arról nem beszélve, hogy máris megkérdőjelezhető a kabinet demokratikus elkötelezettsége: Ponta nekiment a köztévének, a kormánypártok pedig saját pillanatnyi előnyüket bebetonozandó, az arányosságot kiiktató választási rendszert akarnak az országra kényszeríteni.
Márpedig mindez így együttvéve, kevesebb, mint egy hét alatt nem éppen dicsőséglistára kívánkozó teljesítmény, és egyelőre beigazolni látszik azt a feltevést, hogy a PDL és az RMDSZ jobban járt azzal, hogy ellenzékbe került. Most ugyanis páholyból nézhetik, ahogy az USL kormányra kerülve meglehetős hatékonysággal járatja le saját magát.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.