2012. május 03., 09:302012. május 03., 09:30
Mindenesetre a kormányzást másodpilótaként is alaposan megszenvedő politikusai most első ránézésre fellélegezhetnek, hiszen a Mihai-Răzvan Ungureanu vezette kabinet bukását követő háttérbe vonulással a pártvezetők bebizonyították legfőbb bírálóiknak, nem ragaszkodnak mindenáron a hatalomhoz.
Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint a jövőben ellenzéki pártként, önállóan kívánnak politizálni, hiszen az RMDSZ-nek innentől fogva nincsen semmiféle elkötelezettsége egyetlen politikai, parlamenti párt felé sem. Az új helyzetben hihetően hangzik, hogy a szervezet őszig semmiféle olyan szövetségre nem készül, amely „leszűkítené a mozgásterét”. A pártvezetőknek ugyanakkor azt is tudniuk kell, a több hónapos kényszervakáció kiváló alkalmat ad arra, hogy – a partvonalról beszólva – az eddiginél jóval erélyesebb hangot üssenek meg a magyarságot érintő, sértő kérdésekben.
Itt van mindjárt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem új karának ügye. Amíg kormányon volt, az RMDSZ egy sokféleképpen értelmezhető oktatási törvényt csikart ki koalíciós partneréből, majd pedig, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a rosszul megfogalmazott jogszabályt nem tartják be, egy szintén bizonytalan lábakon álló kormányrendelettel próbálták sikertelenül orvosolni az ügyet.
A kormány, ha csak közvetetten is, de végül belebukott a MOGYE-ügybe, nem mellékesen a probléma etnikai túlfűtöttsége miatt. Ez köztudottan megszokott a romániai választások előtt, azonban az egyre szaporodó támadások esélyt adnak az RMDSZ-nek is, hogy megmutassa választóinak: ha kell, radikálisabban is fel tud lépni a képviselt közösség érdekében.
Így nem véletlen, hogy van már olyan szövetségi parlamenti képviselő, aki utcai tüntetéseket szorgalmaz a magyar–angol–román kar létrehozását kimondó kormányrendelet borítékolható eltörlése esetére. A már nagyon nem tetszik érzés közös kifejezése pedig akkor is alaposan megfontolandó gondolat, ha erre képviselőink csak négyévente, kampánycélból kérnek fel minket.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.