Makkay József

Makkay József

1989 decemberének történelemhamisítása

2019. december 09., 08:192019. december 09., 08:19

2019. december 09., 12:512019. december 09., 12:51

A múlt eseményei iránt érdeklődő emberként az utóbbi időszakban több olyan román nyelvű könyvet olvastam el, amelyek a rendszerváltás óta eltelt három évtized terméseként az 1989-es események történéseit veszik górcső alá. A harmincéves évforduló kapcsán kíváncsi voltam arra, hogy a szokásos román televíziós kerekasztal-beszélgetéseken és a sajtóban megjelenő cikkeken túl a nagyobb lélegzetű újságírói és történészi okfejtések mennyire mutatnak tisztább képet a rendszerváltás lehetséges történetéről.

Huszonkét évesen éltem át 1989 időszakát, és a rendszerváltás után újságíróként dolgozva bennem is kialakult az a látlelet, amit hitelesnek tartottam 1989 decemberéről. Ezzel nem csak én vagyok így, hanem egy egész nemzedék, amelyik testközelből tapasztalhatta meg az akkori eseményeket, a román-magyar kiegyezés ígéretét – amely pár hónapon belül utópiává vált –, az újrakezdés lehetőségét, majd a kommunista éra másodvonalának tartós berendezkedését a Ion Iliescu államfő nevével fémjelzett időszakra.  

Mindezt átéltük, ezzel szemben a román történelemszemlélet jó ideje szerecsenmosdatásba kezdett. Aminek tömören az a lényege, hogy a romániai forradalmat a két világnagyhatalom vezetőinek – a szovjet és az amerikai elnöknek – a megegyezése nyomán a szovjet titkosszolgálatok vezényelték le, miközben a romániai Szekuritáté tudott a dologról, és jó hazafiként erről idejében figyelmeztette a Ceauşescu-házaspárt, ők azonban semmiféle kompromisszumra nem voltak hajlandóak. Itt jön a képbe a magyar titkosszolgálat is, ami értelemszerűen Temesváron fejtett ki erőteljesebb feladatokat, ahol Tőkés László református lelkész szállt szembe a hatommal.

A romániai rendszerváltással kapcsolatos összeesküvéselméletek tárháza tehát végtelen. A téma megközelítésére egyre inkább rányomja bélyegét az utóbbi évtizedben nagyon felerősödött oroszfóbia, illetve a mindig is erős magyarellenesség.

A jelenség nem véletlenszerű, hiszen a Ceauşescu család titkosszolgálatának számos magas rangú tisztje mérgezi harminc esztendeje a román közvéleményt. Filip Teodorescu, az egykori kémelhárítás helyettes vezetője például nem csak televíziós műsorok vendégeként igyekezett éveken át tisztára mosni kenyéradó intézményét, hanem könyvet is írt sajátos szemszögből az 1989-es rendszerváltásról. Hasonló karrierrel dicsekedhet Iulian Vlad – a Ceauşescu-rendszer legkeményebb éveiben, 1987-től a Szekuritáté parancsnoki tisztségét ellátó tábornok –, aki Teodorescuhoz hasonlóan rövid időre börtönbe került, de megdicsőülve szabadulhatott, miután az Iliescu-rendszer igazságszolgáltatása vétlennek találta az ellene felhozott vádakban. A 2017-ben elhunyt Iulian Vladnak tekintélyes román történelmi folyóirat közli visszaemlékezéseit, amelyben az egykori bűnöző az általa vezetett Szekuritáté nemzetféltő, emberi arcát mutatja be. És ez csak két név a sok közül, hiszen a román „rendszerváltás” úgy zajlott, hogy a Tőkés László temesvári református lelkész által elindított népfelkelés oldalvizein, pár napon belül sikeresen megragadta a hatalmat a kommunista másodvonal, amely „emberarcú szocializmusban” gondolkodott.   

Az egykori Szekuritáté emberállománya 1990-től úgy árasztotta el a román közéletet, hogy lehetetlenné vált a kommunista múlttal történő őszinte szembenézés. Mindez minden szempontból rányomta bélyegét az ország elmúlt harminc esztendejére, amiből az 1989-es események „tudományos” értékelése sem lóg ki. Azaz az egykori kommunista elnyomógépezet szokásos ferdítéseivel találkozunk mindenhol.

A temesvári események 30. évfordulójának előestéjén mégis pozitív fejlemény, hogy a romániai forradalom szikráját jelentő Tőkés Lászlót magyarügynököző szekustisztek pert veszítettek. A történelemhamisító állami gépezettel szemben ez aprócska eredmény, de mégis bizakodásra adhat okot, ha a bíróság nem áll be teljes mellszélességgel a szekuritáté és a kommunista állam bűneit felmentők sorába.

 

1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Parajd, a működésképtelen Románia és az újratervezés

Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Georgescu megy, de a „dzsordzseszkizmus” marad

Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan, Románia és a magyarok

Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha a hála nem politikai kategória, a bosszú se legyen az

Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.

Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.