Nemzeti liberális pestisveszély

 A PNL nem először keveri össze a különböző megméretéseket a meztelen valósággal. Először a májusi európai parlamenti választások után emelkedtek mennyei magasságokba az akkor még ellenzékben lévő nemzeti liberálisok, pedig a kétségkívül sikeres szereplés egyetlen képviselővel vagy szenátorral sem növelte létszámukat a bukaresti törvényhozásban. Novemberben Johannis nagy győzelmet aratott az elnökválasztáson, ami a közben hatalomra került PNL népszerűségét, legitimitását és befolyását is erősítette a román politikai térben, de úgyszintén érintetlenül hagyta a parlamenti erőviszonyokat.

A helyzet most az, hogy a hirtelen aktívra váltó államfő kormányának magabiztossága éles ellentétben áll a realitásokkal. Erőpolitikával élni erős parlamenti háttér hiányában csak antidemokratikusan lehet. Márpedig, ne feledjük, a PSD-t a legtöbb kritika azért érte, mert erőből vitt, illetve próbált átvinni a törvényhozáson olyan szabályozásokat, amelyek kizárólag az ő politikai szereplőinek az érdekeit szolgálták. Tette ezt egy 2016-os magabiztos parlamenti választási győzelem után, amelynek eredményeként kényelmes többséget tudhatott maga mögött a képviselőházban és a szenátusban. Ennek ellenére került ellenzéki össztűzbe a PSD – tegyük hozzá, sokszor joggal. Ugyanis semmi sem jogosíthat fel egy politikai erőt kizárólag öncélú, antidemokratikus lépésekre.

Érthető, hogy a PNL most gyorsan akarja igazolni kormányzóképességét, s teljesíteni igyekszik nagyvonalú ígéreteit. De eközben úgy akar élni a parlamenti felelősségvállalással való elfogadás eszközével, mintha azt az alkotmányban egy kormányzási formaként rögzítenék. Semmibe veszi a felelőtlen kijelentéseivel pénzromlást okozó pénzügyminiszter elleni egyszerű indítvány megszavazását arra hivatkozva, hogy a PSD voksai hiteltelenek. Johannisék egyik leghangosabban hirdetett vágya a kétfordulós polgármester-választás visszaállítása, kevesebb mint fél évvel a helyhatósági megmérettetés előtt. Az indok? Így könnyebben visszaszorítható a PSD. Játsszunk el a gondolattal, hogy fordított a helyzet: a szociáldemokraták szeretnének gyakorlatilag a voksolás előtti célegyenesben mindenáron törvényt módosítani azért, hogy jobb eredményeket érjenek el, s megnehezítsék ellenfeleik dolgát. Ugye sejtik, mi következne? Tüntetéssorozat a demokráciáért, médiahisztéria diktatúraveszély miatt és brüsszeli aggodalom a jogállamért.

A jelenleg népszerű politikai jelszó szerint a szociáldemokraták korábbi intézkedéseinek megváltoztatásáért, a vörös pestist képviselő PSD egészének megbüntetéséért bármit meg lehet lépni. Ha ezt elfogadjuk hivatkozásként, akkor már csak egy kérdés marad: miben is különbözik az új hatalom a régitől?