Rostás Szabolcs
2019. november 26., 08:032019. november 26., 08:03
2019. november 26., 10:102019. november 26., 10:10
Leplezetlen eufóriával fogadta az audiovizuális média és a közösségi oldalak népe a romániai államfőválasztás második fordulójának eredményét, mintha legalábbis nem lett volna előre borítékolható Klaus Johannis győzelme.
Persze nem lehetünk igazságtalanok, és el kell ismernünk a hivatalban lévő elnök megsüvegelendő politikai teljesítményét, hiszen olyan – kétharmados – arányú vereséget mért szociáldemokrata ellenfelére, amellyel PSD-s államfőjelölt még nem kapott ki az elmúlt harminc évben Romániában. A mostani megmérettetés reménykeltő pillanatképpel szolgált arról, miként vélekedik az urnák elé járuló belföldi választópolgárok jelentős része, valamint a külföldön élők elsöprő többsége a Viorica Dăncilă és szociáldemokrata alakulata képviselte politikáról, hatalomgyakorlásról. Különösen szembeszökő a több mint 90 százalékos arányban a jobboldali államfőre szavazó diaszpóra egyértelmű állásfoglalása (és minden eddiginél nagyobb szavazókedve), ami egyúttal ironikusan sorsszerű is, ha figyelembe vesszük, hogy a külföldön élő állampolgárok számára mégiscsak a Dăncilă-kabinet idején könnyítették meg a szavazást. (Miután persze az előző baloldali kormányok ott igyekeztek megakadályozni az „eperszedők” urnák elé jutását, ahol csak tudták).
Szóval ez mind szép és jó, ám Johannis újrázása, annak mikéntje alapján eléggé elhamarkodott azt a következtetést levonni, miszerint a Cotroceni-ben további öt évre „marasztalt” elnök országmentő és -építő államférfi, Románia pedig fejlett, modern, nyugat-európai típusú és színvonalú állam, amely visszafordíthatatlanul halad a demokrácia útján. Mindannyian tudjuk, hogy ez nincs így, és hogy Romániát nemcsak hosszú évek, sőt inkább évtizedek, hanem átfogó államreform választja el ettől a megálmodott állapottól. Szebeni polgármesterségével ellentétben Johannis első államelnöki mandátuma már közel sem számít sikertörténetnek, a PSD-vel való hadakozáson kívül semmilyen nagy ívű megvalósítás nem fűződik a nevéhez. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy – részben a Liviu Dragnea bebörtönzése nyomán kialakult kényszerűségből – Dăncilă személyében minden idők leghaloványabb jelöltjét küldte versenybe a szociáldemokrata alakulat, amelynek elutasítottsága hatalmasra duzzadt az elmúlt időszakban, mindenekelőtt az igazságszolgáltatással szembeni frontális támadás miatt. Mindezeknek a körülményeknek az ismeretében mondhatni egyáltalán nem nagy „kunszt” a most vasárnapi eredmény. Johannis és a mögötte álló, néhány héttel ezelőtt kormányra került liberálisok (PNL) pedig jobban teszik, ha hamar túlteszik magukat a diadalmámoron, és elsősorban arra összpontosítanak, hogy miként élnek majd a hatalommal, amit – és erre kiváló példa a 2016-os parlamenti választásokon a szavazatok közel felét besöprő PSD esete – nem elég megszerezni csupán.
Márpedig a neheze csak most jön Johannis és a PNL számára. A kétharmad biztosította szilárd politikai legitimitással, valamint a hőn áhított „saját kormánnyal” a háta mögött az államfő nem számíthat kegyelmi időszakra, és immár nem szorítkozhat az örökös „pészédézésre”, a baloldal ostorozására. Innentől kezdve bizony neki kell veselkednie a munkának a liberálisaival együtt, és az előttük álló időszak egyáltalán nem ígérkezik sétagaloppnak. A PSD által hátrahagyott nehéz örökség, az egekbe szökő költségvetési hiány ide vagy oda, Johannisnak és kormányának még csak gondolnia sem szabad arra, hogy megszorítások révén tömködi be a baloldal elhibázott, kizárólag a bér- és nyugdíjemelésre, fogyasztásra alapozott gazdaságpolitikája nyomán keletkezett lyukakat. Szavazóik, amúgy pedig a romániai társadalom is sokkal többet vár tőlük puszta tűzoltásnál – éppen a Johannis által vizionált „normális, modern” Románia reményében.
És ha már a bizakodás kategóriájához érkeztünk, hadd reménykedjünk mi, romániai magyarok abban, hogy Klaus Werner Johannis elgondolkodik azon, miért veszítette el öt év alatt a közösség bizalmát és támogatását, és legalább második mandátuma idején „felfedezi” nemzeti kisebbségi énjét is.
Balogh Levente
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Balogh Levente
Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: örvendetes, hogy a szélsőjobboldali, magyargyűlölő szervezeteket és politikusokat éltető, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu nem lehet Románia elnöke. Eltiltása azonban magyar szempontból is veszélyes precedens lehet.
Makkay József
Elképedve olvassák a gépkocsivezetők a rendőrség büntetésözönéről szóló híreket, amelyek sokak számára úgy hatnak, mintha a közlekedésrendészet elszabadult hajóágyúként rontana a békés autósokra.
Páva Adorján
Elon Musk Romániát érintő posztolgatásai legalább egy percre gondolkodóba ejthetik az új amerikai politikai szuperhősöknek szurkoló erdélyi magyarokat is: tényleg ez az a sztori, aminek a végén mi is tapsolni fogunk ebben a nagyhatalmi Monopolyban?
Balogh Levente
Mi tagadás, egyik félnek sem válik dicsőségére az Ovális Irodában lezajlott vita – ám jó tanulság Zelenszkij és mindenki más számára, hogy aki kitartóan, teljes testsúlyát bevetve rázza a pofonfát, azt előbb-utóbb a feje búbjáig beborítja a termése.
Rostás Szabolcs
Engedik-e indulni a bukaresti hatóságok Călin Georgescut a májusi államfőválasztáson? Kétségtelenül ez a kérdés foglalkoztatja jó ideje a romániai választóknak a közélet iránt érdeklődő részét, de persze magukat a politikai élet szereplőit is.
szóljon hozzá!