Balogh Levente

2019. november 23., 19:30

Nincs kisebbik rossz

A PSD nélküli második fordulót mozgalmat meghirdető politikusok erőfeszítései ellenére vasárnap megismétlődik az öt évvel ezelőtti felállás: az elnökválasztás második körében a Nemzeti Liberális Párt (PNL) jelöltje csap össze a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőjével.

A PNL jelöltje ráadásul ugyanaz, mint öt éve: Klaus Johannis. Ellenfele pedig az a Viorica Dăncilă, aki öt éve nem hogy nem szerepelt a román politika élvonalában, de mindaddig, amíg Liviu Dragnea haza nem vitte az Európai Parlamentből, hogy mindenki megdöbbenésére miniszterelnököt csináljon belőle, talán még a PSD legfanatikusabb szimpatizánsai sem ismertek.

Valamivel kevesebb mint kétéves kormányfői mandátuma alatt persze volt alkalmunk megismerni, így meglehetősen objektív kép rajzolható mindkettejük teljesítményéről.

Johannis kapcsán elmondható, hogy ötéves mandátuma nagy részében amolyan biodíszletként tevékenykedett: részt vett az EU-tanácskozásokon, ahol mindig lelkesen szajkózta a legbefolyásosabb tagállamok vezetői által megfogalmazott javaslatokat, és kritikátlanul gazsulált Washingtonnak. Az általa képviselt román külpolitika – idomulva a hagyományokhoz – nem rendelkezik saját, markáns hanggal vagy irányvonallal, minden esetben a térségben aktuálisan erős hatalom prioritásainak visszhangzásában merül ki.

Belföldön néha aktívabb volt: a demokrácia védelmezőjének szerepében tetszelegve állóháborút vívott a PSD-kormányokkal. A jövőre nézve viszont nem túl meggyőző a „normális Romániát” ígérő, közhelyes és üres szlogen.

Dăncilă teljesítményéről sem mondható el sok pozitívum. Mandátuma zömében Liviu Dargnea pártelnök utasításait hajtotta végre, de miniszterelnökként eltöltött ideje alatt mindvégig kaotikus, kapkodó, gyakran dilettáns kormányzás zajlott, legyen szó a gazdaságról, az igazságszolgáltatási törvények módosításáról vagy bármi egyébről. Ennél többre államfőként sem számíthatnánk tőle.
Magyarként persze mindemellett az is fontos, hogyan viszonyul a két jelölt a magyar jogkövetelésekhez.

Igaz, vannak olyan hangok is, amelyek nem kis fennhéjázással figyelmeztetnek ilyenkor: túl kellene már lépni azon, hogy etnikai szempontok szerint viszonyulunk a jelöltekhez. Természetesen minden joguk megvan ehhez a véleményhez, de az az arrogáns hangnem, amelyben kioktatják a tőlük eltérő állásponton levőket, már tenyérbe mászó.

Igencsak kínos ugyanis, és provinciális gondolkodásra vall, hogy egyesek attól tartják magukat korszerűnek és áramvonalasan euopéernek, hogy amikor csak lehet, a nemzeti identitás jelentéktelensége – ezáltal pedig az önfeladás – mellett prédikálnak.

Holott tudomásul vehetnék már végre: sokan – sőt megkockáztatjuk: sokkal többen – vannak azok, akik számára a mindennapi megélhetés, illetve az általános érvényű, emberjogi kérdések mellett ugyanolyan fontos, identitás-konstituáló tényező a nemzetiség, a nemzeti hovatartozás is. Valamint mindaz, ami ehhez tartozik: az anyanyelvi oktatás a bölcsődétől a doktori címig az adónkból fenntartott magyar oktatási intézményekben, a szabad hivatali anyanyelvhasználat, valamint a magyar sajtóorgánumok, művelődési intézmények megléte.

Nos, elmondható, hogy mindezek a jelöltek egyikénél sem találtak kedvező fogadtatásra.
Dăncilă esetében nincs miért csodálkozni – elvégre a sovinizmust, magyarellenességet bármikor kijátszó párt politikusáról van szó, aki legfeljebb a magyar támogatásért cserében, konjunkturális érdekek miatt ígér meg bármit is – hogy aztán bármikor engedjen megtörténni egy, az úzvölgyi magyarellenes provokációhoz hasonló incidenst, ha úgy érzi, ez szükséges a népszerűség feltornászásához. Vagyis egyrészt dilettáns kormányzása, másrészt emiatt sem érdemli meg a magyar voksokat.

Azt is megtapasztalhattuk, hogy a magyar jogkövetelések az amúgy kisebbségi származású, öt éve masszív magyar támogatással nyerő Johannist is teljesen hidegen hagyják. Emlékezzünk arra, hogy levitézlett PSD-s politikusok javaslatára ő vonta vissza Tőkés Lászlótól az 1989-es temesvári forradalom kirobbantásában játszott szerepéért megkapott román állami kitüntetést, de ugyanilyen emlékezetes az az eset is, amikor a Székelyföldön román zászlót ajándékozva Csíkszereda polgármesterének utasította el az autonómiát.

Mindezek után a Johannisra adott magyar szavazatok csak legitimálnák a magyar közösség jogos követeléseivel szembeni elutasító politikáját.

Vagyis jelen állás szerint egyik jelölt sem méltó a bizalmunkra, nincs kisebbik rossz. Aki így gondolja, ezt távolmaradással vagy érvénytelen szavazattal konkrétan is jelezheti.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. november 21., csütörtök

Elnökjelöltek meccse: nulla-nulla

Az elnökválasztási kampány célegyenesében vagyunk, váratlan dolog az utolsó pillanatban is történhet ugyan, de a legvalószínűbb mégis az, hogy a választók eddig szerzett tapasztalatai, információi, benyomásai a két jelölttel kapcsolatban már nem fognak változni. Érdemes tehát egy kis összegzést végezni.

Páva Adorján 2019. november 20., szerda

Csótányország szóvivője

Semmi ok a pánikra, nincs vészhelyzet, mindenki nyugodjon meg – hangoztatják egészségügyi illetékesek. Hiszen semmi különös nincs abban, hogy néhány óra leforgása alatt egy 10 napos csecsemő és egy hároméves gyerek is meghal egyazon városban. 

Balogh Levente 2019. november 19., kedd

Budapesti magyarellenesség

Azért túl szép lett volna, hogy 2019 novemberében már csak rossz emlék legyen a Demokratikus Koalíció (DK) nevű párt, amelynek jórészt abban merült ki a tevékenysége, hogy a határon túli magyarok ellen uszította az anyaország polgárait.

Balogh Levente 2019. november 15., péntek

RMDSZ: sikerpropaganda vs. borús kilátások

A saját szempontjából akár még jogosnak is tűnhet az RMDSZ sikerpropagandája, amellyel az államfőválasztás első fordulóját követően árasztotta el a nyilvánosságot.

Pataky István 2019. november 14., csütörtök

Mankó Johannisnak

Nem tudjuk, milyen nézettséget eredményezne Klaus Johannis és Viorica Dăncilă televíziós vitája, az viszont biztos, hogy a szociáldemokraták ügyes húzással robbantották ki az elnökválasztási kampányt a szürkeségből.

Kiss Judit 2019. november 13., szerda

Szegényen, de boldogan?

Bár a hétköznapi ember számára ködös, hogy egészen pontosan mit és hogyan mérnek az úgynevezett boldogság- vagy elégedettség-felmérések, nyilvánosságra hozott eredményeik attól még meglephetik.

Rostás Szabolcs 2019. november 12., kedd

Papírformák és meglepetések

Mint minden politikai megmérettetés, úgy az idei romániai államfőválasztás első fordulója sem húzható fel egyetlen kaptafára: az eredmény csak részben hozta a papírformát, és bizony nem várt fordulatokkal is szolgált, nem beszélve a megfejthetetlennek tűnő jelenségekről.

Bálint Eszter 2019. november 11., hétfő

Kis romániai abszurd

Többet keresünk, de rosszabbul élünk – ez a következtetés vonható le az Adevărul.ro által a minap közölt elemzésből. 

Balogh Levente 2019. november 09., szombat

Dilemmák választás előtt

Nagy kérdés, milyen tétje lehet egy olyan államfőválasztásnak, amely előre lefutottnak tűnik, és első körben az a legnagyobb dilemma, hogy vajon az újrázni készülő jelenlegi elnök melyik ellenfelével kényszerül majd megmérkőzni a második fordulóban.

Pataky István 2019. november 07., csütörtök

Mit kezd Orbán Orbannal?

A bizakodás nem kerül semmibe. Ha már új kormánya van Romániának, kapjuk elő tarsolyunk legmélyéről megkopott optimizmusunkat a magyar–román kapcsolatokat illetően.

Vélemény
Pataky István: Elnökjelöltek meccse: nulla-nulla

Az elnökválasztási kampány célegyenesében vagyunk, váratlan dolog az utolsó pillanatban is történhet ...

Páva Adorján: Csótányország szóvivője

Semmi ok a pánikra, nincs vészhelyzet, mindenki nyugodjon meg – hangoztatják egészségügyi illetékesek. ...

Balogh Levente: Budapesti magyarellenesség

Azért túl szép lett volna, hogy 2019 novemberében már csak rossz emlék legyen a Demokratikus Koalíció ...

Legnézettebb