Mindenki tudja, hogy több évtizednyi tétova ügyetlenkedés, kapkodás, számos egymásra halmozott rossz döntés, elkezdett és be nem fejezett, hamvába holt reformakció, a módosítás módosításait módosító kezdeményezés után bőven lenne mit javítani az oktatáson. És azt is, hogy paradox módon egyrészt következetességért, folytonosságért kiált a lépten-nyomon változtatásokat elszenvedő tanügyi rendszer, ugyanakkor, hogy újratervezések nélkül nem válhat (és itt ismét az untig ismételgetett, de egyelőre korántsem megvalósuló jellemzőket kell említeni) sem versenyképesebbé, sem gyermekközpontúbbá, sem eredményesebbé.

Átvette tehát az irányítást az Orban-kormány tanügyminisztere, aki nem is tehet mást, mint hogy „új seprű jól seper” alapon tetszetős, hangzatos bejelentésekkel áll elő. Azt nyilatkozta ugyanis, ami a tanügy mindenik szereplője, így a diákok, pedagógusok és közvetve a szülők számára is régóta vágyott, kulcsfontosságú, amit sokan szeretnének hallani. Ígérte, majd ő megpróbál úgy közelíteni az oktatáshoz, ahogyan eddig számos elődje nem tette.

Csak remélni tudjuk, hogy több lesz üres szlogennél, mandátum eleji porhintésnél az ígéret, ami úgy hangzott: míg sok korábbi tárcavezető „felülről”, a formális, adminisztratív szempontokat előnyben részesítve irányított, ezzel szemben az új miniszter végre „alulról építkezve”, a diák és a tanár valós érdekeit szem előtt tartva szeretne dönteni, tudniillik az oktatásban eddig inkább a „makrodolgokra” összpontosítottak, lazán figyelmen kívül hagyva a „mikrodolgokat”. Monica Anisie mondott egyet-mást olyan sarkalatos, régóta rengeteg fejtörést okozó akut oktatási kérdésekről is, mint a tananyag túlzsúfoltsága, a „kísérleti generációnak” számító mostani hetedikesek nehézségei, a kis- és nagyérettségi újbóli megváltoztatása, a tanfelügyelők és iskolaigazgatók versenyvizsgája, kinevezése satöbbi. Kár lenne eleve gyanakodva, „ha kell, ha nem” kritikával viszonyulni a miniszteri jobbító szándékhoz, mindazonáltal maradjunk a valóság talaján. Még ha kiválóan végzi is a munkáját, mandátuma előre láthatóan nem lesz túl hosszas, és bő egy év alatt érdemi reformot aligha lehet végrehajtani a romániai oktatásban. De azért kíváncsian, bizakodva várjuk, hátha lesz egy-két olyan intézkedése, ami bár töredékében korrigálja azt, amit lassan harminc éve fáradhatatlanul rombolnak Romániában.