• Vélemény

A román ügyészség szerint bárki nyugodtan gyújtogathat magyar zászlókat, azzal nem érdemes foglalkozni, mivel nem számít közösség elleni izgatásnak. Így az ilyen ügyek felderítése nem közérdek.

Ilyenkor, április 11. körül beáramlik a közösségi oldalak virtuális sikátoraiba, feltűnik a képernyőkön, felcsendül a tévé- és rádióadókon keresztül, színház- és osztálytermekben, az utcán, kilép a nyomtatott könyvek lapjairól: az érdeklődés homlokterébe kerül a vers.

Igencsak felbosszanthatták a Kovászna megyei főtanfelügyelőt a tavaszi próbavizsgák gyenge eredményei. Kiss Imrével elszaladt a ló, amikor úgy fogalmazott: nem kell ujjal mutogatni az oktatási rendszerre, a gyenge minősítésekért elsősorban a diákok tehetők felelőssé.

Némi relatív nyugalom után egyszerre két helyszínen is terítékre került a magyarellenesség az elmúlt napokban. Kitiltották Ukrajnából Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, illetve kiderült: a szlovák parlament a magyar himnusz éneklését keményen büntető törvénymódosítást fogadott el.

Sokat elárul a negyvenkét millió lakosú Ukrajna jelen állapotáról, hogy Kelemen Hunortól retteg. Az RMDSZ elnöke nyilván Kárpátalja elcsatolásának céljával utazott Ungvárra, 

A világért sem szeretnénk, ha úgy tűnne: egyetértünk azzal, ahogy a névleg Viorica Dăncilă – valójában Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök – vezette kabinet kormányoz a gazdaság, az oktatás, a szociális szféra és persze az igazságszolgáltatás terén.

Miközben a romániai iskolarendszer úgymond az „életre készíti fel” a gyerekeket, szép csendesen elveszi tőlük a gyerekhez illő, méltó, régebben természetesnek számító életforma lehetőségét.

Fikusznak hívják a háta mögött Klaus Johannist. Keveset beszél, ellenben sokat hallgat. Az utóbbi napokban kétszer is kivonult a jól előkészített mikrofonállvány és az elnöki hivatal kamerája elé, de – ahogyan mindig – az előadás unalmasra sikerült. 

Visszavett kicsit a kapzsiságból a kormány – mondhatjuk azt követően, hogy a szociálliberális kabinet módosította pénteki ülésén a hírhedt, 2018/114-es, többnyire adóügyi intézkedéseket tartalmazó sürgősségi kormányrendeletet.

Most hirtelen nem tudnám megmondani, volt-e már példa arra, hogy egy kormány egy éven belül szinte lépésről lépésre, szóról szóra ugyanazt az orbitális hibát kövesse el, a legcsekélyebb jele nélkül annak, hogy az első fiaskóból tanult volna.

Úgy tűnik, az igazságügyi jogszabályok önkényes módosításainak belföldi és európai botránya eltörpül a nagyobb gond mellett, amelyet a román kormány hűbelebalázs módjára elindított „gazdasági reformja” okoz.

Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a hétvégi tisztújító küldöttgyűlés előtt sem volt könnyű helyzetben, és nincs ez másként az új elnök megválasztása után sem. Most komoly az esély arra, hogy a saját „kezűleg” hozza még nehezebb helyzetbe magát.

Kampányüzembe kapcsolt a román politikum, pedig két hónap van még az európai parlamenti választásokig. A pártok vezetői úgy járják az országot, mintha országos megmérettetés következne.

Ki az, aki nem igennel válaszolna, ha egy népszavazáson azt a kérdést tennék fel: Szeretné-e, ha jövő hónaptól mindent ingyen kaphatna meg, amit csak akar? 

„Az Európai Néppárt elnöksége és a Fidesz egyetért abban, hogy a Fidesz felfüggeszti tagságát az EPP-ben, amíg az értékelő bizottság jelentése elkészül” – ez a kompromisszumos megoldás született az európai ernyőszervezet szerdai brüsszeli tanácskozásán.

Románia miniszterelnöke jobban tenné, ha Klaus Johannis államfőhöz hasonlóan meg se szólal március 15-én mindaddig, amíg nem igaz, amit mond.

Ha egy ország turistacsalogató kisfilmet akar készíteni magáról, természetes, hogy a szebbik oldalát villantja fel, lévén, hogy a világ minden sarkából vonzani akarja a mozgóképfogyasztó nagyközönséget.

Bár a bukaresti balliberális koalíció pártjai még nem véglegesítették jelöltlistájukat, a kampány máris teljes üzemmódban dübörög, és nagy vonalakban már kirajzolódnak a pártoknak a májusi európai parlamenti választások alkalmából közvetített üzenete, stratégiája.