Pataky István

2019. december 19., 07:38

A röghöz kötött Románia

Törésvonalak vannak az Európai Unión belül. A néhány évvel ezelőtti gazdasági válság, a nyugati jóléti társadalmak szociális kánaánjának sérülékenyésége politikai szintre emelte a jól felfogott saját érdek vezérelte önzést.

Egyre hangosabbak lettek azok az erők, amelyek a nemrég csatlakozott uniós tagállamokban találták meg a bűnbakot. Az érinthetetlen politikai korrektség része lett hálátlan csecsszívókként beszélni a kelet-európai volt kommunista országokról, amelyek csak a Nyugatról érkező pénzekből akarnak élni, polgáraik pedig alacsony fizetésekért veszik el a munkát a fejlett és civilizált európaiaktól. Ha ma valaki találomra belelapoz egy „tekintélyes” nyugat-európai újságba, bizonyosan talál legalább egy olyan cikket, amely mélységes megvetéssel ír valamelyik keleti uniós országról. Több vezető francia, német politikus nyíltan vallja: kétsebességű Európára van szükség. Azaz az eddig háttérbe szorított új tagállamokat hivatalosan is a másodosztályba kell száműzni. Románia egyébként egyike azoknak az országoknak, amelyeket sokan leginkább a harmadosztályban látnának szívesen, legalábbis ezt mutatja a schengeni tagság mondvacsinált indokokra hivatkozó, valójában egyértelműen politikai alapú megtagadása.

A Nyugat- és Kelet-, vagy ha úgy tetszik, Közép-Kelet-Európa közötti elmélyült törésvonalak elsősorban az utóbbiakat, térségünket sújtják, érthető tehát, ha szabadulnánk tőlük. A kérdés csak az, milyen módon. Összefogva, nagyobb erőt felmutatva az uniós nagyhatalomnak számító Németországgal vagy Franciaországgal szemben, valamiféle számunkra is előnyös kompromisszumot próbálunk elérni, vagy feltett kézzel, a „legyen szent a béke” jegyében jó arcot vágunk az erősebbek döntéseihez? Ezt a két különböző hozzáállást látjuk viszont most a budapesti, illetve a bukaresti külpolitikában. A magyar kormány eddig is jól ismert diplomáciája részeként erősítené Romániával is a térségbeli együttműködést – erről beszélt Orbán Viktor Temesváron. Románia ugyanakkor folytatná a nagy nyugati államokhoz, s elsősorban Angela Merkel Németországához simuló diplomáciáját, legalábbis üzeneteiben. Nagyjából ezt hallottuk kedden Johannistól. Semmi új nincs tehát a nap alatt.

Mindeközben számos konkrét EU-s kérdésben Bukarest is markáns része a közép-kelet-európai együttműködésnek. Amikor ugyanis a szavakban egységes Európáról beszélő nyugati miniszterelnökök vagy államfők csökkentenék a jóval nehezebb gazdasági helyzetben lévő, de remek piacnak bizonyuló keletiek támogatását, hivatalos nevén a strukturális alapokat, Románia sorstársaival, így Magyarországgal együtt áll ki a kezdeményezés ellen. Hasonló a helyzet az agrártámogatások ügyében. Amikor Magyarország hangosan – a többi térségbeli ország csendesebben – ellenezte a kötelező kvótákat a migránsok befogadása kapcsán, Románia diszkréten, majdnem szótlanul, de megint a szomszédaival együtt szavazott. A gázvezetékek összekötése magyar–román viszonylatban, akárcsak az egész térségben, úgyszintén a közép-kelet-európai együttműködés része.

Az a helyzet, hogy Románia akkor sem tudja megváltoztatni földrajzi elhelyezkedését, ha azt nagyon szeretné. Nyugatról nézve Bukarest Kelet-Európa része, és ez így is marad. Ahogyan a szász Klaus Johannist minden igyekezete ellenére sem fogják a románok soha igazi románnak, a magukénak tekinteni, éppúgy Románia is hiába vár arra, hogy egyszer csak nyugati státust adnak neki a berlini, párizsi, brüsszeli füleknek szépen csengő politikusi nyilatkozatokért cserébe.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. december 18., szerda

Leskelődő Justitia

Az, hogy hány személynek kell börtönbüntetéssel fizetnie az ország 1989 utáni történetének legtöbb áldozatot követelő balesete, a bukaresti Colectiv klubban történt tragédia miatt, nagyon jól illusztrálja, mennyire sűrűn szövi át a romániai viszonyokat a korrupció.

Balogh Levente 2019. december 17., kedd

Kétfordulós következetlenség

Mintha az országban nem lennének sokkal súlyosabb problémák, úgy erőlteti a frissen helyzetbe került kormánypárt és több szövetségese a kétfordulós polgármester-választáshoz való visszatérést.

Balogh Levente 2019. december 13., péntek

Megkésett csillaghullás

Amennyire indokolt, legalább annyira elkésett Klaus Johannis államfő döntése, amellyel visszavonta az állami kitüntetéseket mindazoktól, akiket jogerősen elítéltek valamilyen bűncselekmény miatt.

Pataky István 2019. december 12., csütörtök

Nemzeti liberális pestisveszély

A kisebbségben, azaz parlamenti többség nélkül kormányzó Ludovic Orban – Klaus Johannis államfő hűséges őrmestere – úgy viselkedik, mintha pártja nemrég földcsuszamlásszerű választási győzelmet aratott volna.

Kiss Judit 2019. december 11., szerda

Felsorolni is fárasztó

Kutatók, koordinátorok, elnökök, védnökök, tanácsadók, szakértők dugták össze a fejüket a minap a  tanügyminisztériumban, hogy listázzák, milyen lépéseket lehetne tenni annak érdekében, hogy a következő PISA-felmérésen jobban vegye az akadályt a romániai diákság.

Makkay József 2019. december 09., hétfő

1989 decemberének történelemhamisítása

A múlt eseményei iránt érdeklődő emberként az utóbbi időszakban több olyan román nyelvű könyvet olvastam el, amelyek a rendszerváltás óta eltelt három évtized terméseként az 1989-es események történéseit veszik górcső alá. 

Balogh Levente 2019. december 06., péntek

Román Trianon-komplexus

Bár talán joggal vádolják sokan azzal a világtörténelem egyik legigazságtalanabb és legkárosabb diktátumát elszenvedő magyarokat, hogy Trianon-komplexusban szenvednek, a jelek szerint a diktátum nyertesének számító románok körében legalább olyan mértékű Trianon-komplexus tapasztalható, mint a magyarokéban.

Pataky István 2019. december 05., csütörtök

Titus és Trianon

Titus Corlățean egy igazi, tőröl metszett soviniszta. Nincs kommunista múltja, jól felkészült, külföldi tapasztalatokkal rendelkező diplomata, de az a fajta román politikus, akinek a patriotizmus, a nemzet iránti elkötelezettség egyenlő a magyarellenességgel.

Kiss Judit 2019. december 04., szerda

Piros táska a jászolban

A meghitt légkörben ünneplő Máriához és Józsefhez megérkezik a várva várt csoda, a beteljesült mirákulum, ami tulajdonképpen nem más, mint egy gyönyörű, divatos piros női táska. Amit a fiatal párhoz betoppanó pásztorok és háromkirályok is rögtön elragadtatással imádnak. És akkor József felteszi a kérdést:

Balogh Levente 2019. december 03., kedd

Párbeszéd, bizalom, megbékélés? Most nem aktuális

Fontos lenne a magyar-román párbeszéd megteremtése, illetve a két nemzet közötti bizalmatlanság felszámolása – fogalmazták meg az elmúlt hétvégén két magyar-román fórumon is.

Vélemény
Kiss Judit: Leskelődő Justitia

Az, hogy hány személynek kell börtönbüntetéssel fizetnie az ország 1989 utáni történetének ...

Balogh Levente: Kétfordulós következetlenség

Mintha az országban nem lennének sokkal súlyosabb problémák, úgy erőlteti a frissen helyzetbe került ...

Balogh Levente: Megkésett csillaghullás

Amennyire indokolt, legalább annyira elkésett Klaus Johannis államfő döntése, amellyel visszavonta az állami ...