• Vélemény

Európában nemcsak nekünk, magyaroknak, más nemzeteknek is feltűnt az elmúlt két év során, ahogyan az EU nagyító alá vette a második Orbán-kormány idején született jogszabályokat.

125 (hetven meg negyven meg ennek negyede meg emennek fele) esztendeje kelt eme kerekded helyre Karinthy Frigyes, eszperente nyelv mestere.

Az, hogy Adrian Năstase exkormányfő jogerős szabadságvesztésre ítélése után öngyilkosságot kísérelt meg, jól illusztrálja, hogyan tekint a világra és önmagára az 1990 utáni romániai elit egy bizonyos köre. Năstase egy olyan, a kommunizmus idején kialakult kapcsolatrendszerét kihasználó, a posztkommunista korszakban az ország élére került kaszt tagja, amely érinthetetlennek tartotta magát.

A végén még úgy döntök, hogy átteszem a székhelyemet az Alföldről Erdély kies bércei közé. A Kovászna megyéből érkező hírek alapján ugyanis úgy tűnik, hogy ott semmilyen komoly probléma nincs, dübörög az ipar, tökéletesen fejlett az infrastruktúra, és mindenki elégedett.

Lejárt a kampány, és ahogy várható volt, hamar félretették Bukarestben az immár szintén lejárt, de persze a jövőben bármikor előkapható magyarellenes lemezt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Andrei Marga legújabb, a kisebbségeket érintő nyilatkozata, amelyben immár szó sincs az elmúlt időszakban szándékosan túltematizált magyar ügyekről.

Lelkes természet- és állatvédőként nagy érdeklődéssel követem évek óta a Verespatakra tervezett gigantikus aranybánya megnyitása körüli huzavonát. Nyilván, a civileknek drukkolok, akiknek a szénája annak ellenére sem áll túl jól, hogy nyíltan melléjük állt például a Román Tudományos Akadémia vagy egy olyan, Romániában óriási befolyással rendelkező szervezet, mint a román ortodox egyház.

A Victor Ponta kormányfő nevéhez fűződő újabb plágiumbotrány megerősíti a gyanút, hogy az idegen szellemi termék eltulajdonítása vagy a forrás pontos megjelölése nélküli használata mára valóságos iparággá fejlődött.

Új korszak kezdődött az életemben. Zsófi táborba megy. Értem én, hogy ez főleg az ő életében kellene mérföldkövet jelentsen, de az együtt töltött röpke hat év alatt azt tapasztaltam, hogy általában nem ugyanarra a témára rezonálunk teljes bedobással.

Az RMDSZ vezetőinek nyilatkozatai alapján úgy tűnik, a szövetség a helyhatósági választások lejárta után egy héttel sem tudja még eldönteni, hogyan kommunikálja a megmérettetés végeredményét. Nem tudja, azt hangsúlyozza-e, hogy a hármas verseny ellenére sikerült összegyűjtenie a magyar voksok 85 százalékát, és hogy a polgármesteri, valamint a helyi és megyei tanácsosi mandátumok esetében idén több lett a tulipános, mint négy évvel ezelőtt.

Először is vásároljunk, kapjunk vagy nyerjünk néhány hasznos kis kupont, amelyek a környék legmodernebb és legnépszerűbb strandjára biztosítanak félárú belépést. Várjuk az első forró hétvégét, mint a megváltást, miután a választási kampány alatt és után betegre hajtottuk magunkat.

A Demokrata-Liberális Párt (PDL) által az önkormányzati választásokon elszenvedett súlyos vereség nyomán tulajdonképpen természetes, hogy a pártelnökség – vállalva a felelősséget a kudarcért – testületileg lemondott.

A magát legkomolyabbnak tartó, nagy nemzetközi kapcsolatokkal dicsekvő hírtelevízióban divatossá vált a különböző rendű és rangú celebek egészségi problémáinak kitárgyalása. Legtöbbször az újonc tudósítókat küldik a kórházak kapujához, hogy onnan bizonyíthassák rátermettségüket, és megszabaduljanak a gyakornoki státustól.

A hétvégi önkormányzati választások utóhangjai alapján olyan kép bontakozik ki, mintha magyar szempontból két koncepció állt volna szemben egymással: az, amely szerint a magyar – határoktól függetlenül – egységes nemzet, és az, amely szerint létezik egy önálló „rommagyar nemzet”.

Divatba jöttünk. Divatban lenni elvileg jó dolog, legalábbis egy darabig, mert fennáll a veszélye, hogy ha továbbra is csak divatosnak számítunk, a divat lecsengésével megfeledkeznek rólunk. Ilyenkor rendszerint megjelennek azok is, akiket a labdarúgásban csak divatdrukkereknek hívnak.

Nem tudom, észrevette-e valaki, hogy a helyhatósági választások urnazárásával egy időben egy csapásra elcsitult a kampányt szinte végigkísérő, Nyírő József újratemetése és Kövér László erdélyi látogatása miatt kipattant román–magyar vita. És

Mi, választópolgárok néha nem elégszünk meg azzal, hogy egy diszkrét kis pecsét segítségével jelezzük, kit szeretünk, s kit nem – sokan vannak, akik kreatív vagy éppen teljesen zavarodott üzeneteket hagynak a szavazólapokon.

A helyhatósági választások eddig nyilvánosságra került eredményei ismeretében aligha lesz magyar–magyar összefogás az ősszel esedékes parlamenti választásokon. A jogi keret és a most kialakult erőviszonyok ugyanis aligha kényszerítik tárgyalóasztalhoz a romániai magyar politikai porondon jelen levő feleket.

Még mindig csak hüledezem, hogy különösebb traumák nélkül átvészeltük a választási kampányt. Pedig igen. Én például szavamra, nem vesztem össze senkivel, meg sem sértődtem, nem is csalódtam, köszönöm, megvagyok.