2012. július 13., 07:442012. július 13., 07:44
Aki nem az USL hithű szimpatizánsa, nem ostoba vagy – ami még rosszabb – elvakult, a tények tiszteletét fölösleges luxusnak tekintő balliberális megmondóember, annak Ponta brüsszeli fogadtatása, illetve az ott folytatott tárgyalásai utáni pálfordulása láttán be kell látnia: az uniós vezetők is úgy értékelik, hogy a bukaresti kormány támadást intézett a jogállami intézmények ellen annak érdekében, hogy teljhatalomra tegyen szert, ezért akár szankciók kilátásba helyezésével is megkísérelték rászorítani az európai alapelvek tiszteletben tartására.
Bár Ponta korábban megpróbálta úgy beállítani a helyzetet, mintha csak a jobboldali politikusok bírálnák a kormányt, a vele azonos pártcsaládba tartozó szocialista Martin Schulz EP-elnök nyilatkozatai egyértelművé tették: a kritika nem egyoldalú. Miután a vele folytatott tárgyalást követően Ponta pártja korábbi álláspontját felülírva ígéretet tett arra, hogy az államfő leváltásáról szóló népszavazáson tiszteletben tartják az alkotmánybíróság érvényességi küszöbre vonatkozó ítéletét, biztosak lehetünk abban, hogy a megbeszélés a legkevésbé sem kedélyes, elvtársias légkörben zajlott. Úgyhogy mindazoknak, akik az EU-szervek Magyarországgal szembeni eljárásainak hangosan tapsikoltak, most, ha következetesek, a brüsszeli fellépést látva el kell ismerniük: Pontáék bizony tilosban járnak.
Persze ebben semmi örvendetes nincs, sőt. A legkevésbé sem jó hír, ha hivatalos megerősítést nyer, hogy az ország vezetői felrúgják a jogállamiság alapelveit. A kérdés az, megpróbálnak-e tovább trükközni, illetve hogy elnyerik-e érte méltó büntetésüket. Ha mástól nem, legalább a polgároktól a legközelebbi választáson.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok