2012. július 09., 08:022012. július 09., 08:02
Victor Ponta és Crin Antonescu hatalomkoncentráló törekvései módszereiben valóban nem hasonlíthatók össze például Ion Antonescu 1940-ben végrehajtott puccsával vagy Miron Cozma bányászvezér vájárainak többszöri bukaresti randalírozásával, formáját tekintve azonban bizony kimeríti az államrend felforgatásának fogalmát. Ezt támasztja alá többek között, hogy Románia a kilencvenes évek bányászjárásai óta nem került annyi nemzetközi bírálat kereszttüzébe, mint az elmúlt napokban.
Az Unió tagállamainak kormányai, a brüsszeli törvényhozás és végrehajtó hatalom illetékesei szinte kivétel – és ami az előbbiek esetében a legfontosabb: politikai hovatartozásuk – nélkül elítélik a román balliberálisok ámokfutását, kezdve az államfő, a házelnökök, az ombudsman leváltásától az igazságszolgáltatás és az alkotmánybíróság térdre kényszerítésének kísérletéig.
Európa és az Egyesült Államok nem vak, nagyon jól átlátja, hogy a Traian Băsescu felfüggesztésében kicsúcsosodó bukaresti politikai fejlemények szoros összefüggésben állnak Adrian Năstase exkormányfő elítélésével, Dan Voiculescu médiamágnás-pártelnök gazdasági bűncselekményeinek elévülésével és Victor Ponta plágiumügyének nyilvánosságra kerülésével. Tudják, hogy az USL igazi célja megakasztani az államfő nevéhez fűződő, több-kevesebb sikerrel járó korrupcióellenes küzdelmet, saját szolgálatába állítani az állami intézményeket. És bizony nem értik, hogyan asszisztál mindehhez – ismét hozzájárulva az államfő felfüggesztéséhez – az az RMDSZ, amely 2004 óta szinte valamennyi, Băsescu által útjára indított kormánynak tagja volt, de nem minősítette „súlyos alkotmánysértésnek” az elnök hatalomgyakorlását.
A július 29-ei referendum eredményétől függetlenül a szövetségnek nemcsak a választói, hanem a nemzetközi közvélemény előtt is számot kell adniuk döntésükről.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.