2012. július 09., 08:022012. július 09., 08:02
Victor Ponta és Crin Antonescu hatalomkoncentráló törekvései módszereiben valóban nem hasonlíthatók össze például Ion Antonescu 1940-ben végrehajtott puccsával vagy Miron Cozma bányászvezér vájárainak többszöri bukaresti randalírozásával, formáját tekintve azonban bizony kimeríti az államrend felforgatásának fogalmát. Ezt támasztja alá többek között, hogy Románia a kilencvenes évek bányászjárásai óta nem került annyi nemzetközi bírálat kereszttüzébe, mint az elmúlt napokban.
Az Unió tagállamainak kormányai, a brüsszeli törvényhozás és végrehajtó hatalom illetékesei szinte kivétel – és ami az előbbiek esetében a legfontosabb: politikai hovatartozásuk – nélkül elítélik a román balliberálisok ámokfutását, kezdve az államfő, a házelnökök, az ombudsman leváltásától az igazságszolgáltatás és az alkotmánybíróság térdre kényszerítésének kísérletéig.
Európa és az Egyesült Államok nem vak, nagyon jól átlátja, hogy a Traian Băsescu felfüggesztésében kicsúcsosodó bukaresti politikai fejlemények szoros összefüggésben állnak Adrian Năstase exkormányfő elítélésével, Dan Voiculescu médiamágnás-pártelnök gazdasági bűncselekményeinek elévülésével és Victor Ponta plágiumügyének nyilvánosságra kerülésével. Tudják, hogy az USL igazi célja megakasztani az államfő nevéhez fűződő, több-kevesebb sikerrel járó korrupcióellenes küzdelmet, saját szolgálatába állítani az állami intézményeket. És bizony nem értik, hogyan asszisztál mindehhez – ismét hozzájárulva az államfő felfüggesztéséhez – az az RMDSZ, amely 2004 óta szinte valamennyi, Băsescu által útjára indított kormánynak tagja volt, de nem minősítette „súlyos alkotmánysértésnek” az elnök hatalomgyakorlását.
A július 29-ei referendum eredményétől függetlenül a szövetségnek nemcsak a választói, hanem a nemzetközi közvélemény előtt is számot kell adniuk döntésükről.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.