2012. július 10., 07:312012. július 10., 07:31
Mert akkor nem lenne ez az állandó harc a magas pozíciókra áhítozók között. Nem menne egyfolytában a manipuláció, a tömegek hülyítése, az uszítás, mivelhogy – a jelen helyzettel ellentétben – nem az jutna hatalomra, aki eredményesebben tudja manipulálni a (hogy finoman fogalmazzak) közéletben kevéssé jártas és egyébként sem túl tág látókörrel rendelkező többséget.
Persze, a történészek számos alkalmatlan, felelőtlen, sőt kimondottan gonosz uralkodót tartanak nyilván, viszont a magam részéről úgy vélem, nem nagyobb annak valószínűsége, hogy rossz király kerül trónra, mint annak, hogy a politikai hullámverésben valaki aljas vetődjön a felszínre. Az általam vágyott rendszerben nemcsak a közélet lenne nyugodtabb, de megteremtődne a keret ahhoz, hogy nagyszabású, esetenként akár népszerűtlen, ám kétségtelen hasznú kezdeményezéseket véghezvigyenek. Mert most a hatalmon levők még akkor sem tudnak komolyabb dolgokat megvalósítani, ha történetesen lenne megoldásuk, mert akkor jön az ellenzék, és félreállítják őket.
Szatmárban és Biharban például a vak is látja, hogy az esztelen lecsapolási munkálatok miatt válik évről érve szárazabbá a klíma, kezdenek szikesedési, elsivatagosodási folyamatot előrevetítő jelenségek elharapózni, de nem lép senki.
Marad a kérdés: hogy válasszuk meg a királyt? Sokak egybehangzó véleménye szerint a lovas íjászat a sportok királya, hisz művelőinek egyszerre kell uralniuk és irányítaniuk a lovat és pontosan célozniuk, ami nagyfokú összpontosítási készséget, jó fizikumot, pszichés kiegyensúlyozottságot igényel. Tehát legyen az a király, aki a legjobban lő célba. Hogy milyen időközönként teszteljük a készségeket, arról döntsünk tágabb körben. A versenyek szünetében pedig élvezzük, hogy az aspiránsok nem tolakszanak és próbálnak minket az igazukról meggyőzni, hanem szép csendben gyakorolnak – lóra fel, nyílvessző ki, céloz, lő…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Látogatottsági adatok