2012. július 09., 08:012012. július 09., 08:01
A tőlük hallott információk esetleg abban különböztek, hogy a beszélgetőtársamnak volt még hátra az államvizsga, illetve a mesterkurzust lezáró egy-két vizsgája, avagy a házastársának, s az úti célja is egyiknek Németország, másiknak Anglia, Olaszország, Franciaország... egyszóval mondhatni „lényegtelen” (?!) volt a különbség. A találkozás és beszélgetés első pillanatának örömét, hogy lám csak, mekkorát változott a világ, ezek a fiatalok ott kezdhetik meglett emberéletüket, ahol éppen jólesik nekik, nagyon hamar elkeserítette az egyáltalán nem lelkes arckifejezésük és az a félelem, hogy vajon nem érzik-e úgy, hogy valakik valamilyen megfogalmazhatatlan okból elűzik őket itthonról. Félelmemet beleszőttem a beszélgetésbe, természetesen óvakodva, nehogy lovat adjak keservük alá: arról érdeklődtem, hogy terveikhez mit szólnak a szülők, s hogy azt hiszik-e, ott, ahová mennek kolbászból lesz a kerítés? A válaszaik végképp mondhatni szóról szóra azonosak voltak: a szüleik félnek, hogy soha nem jönnek már vissza, s ha nem is épp kolbászból fonják másfelé a kerítést, de legalább ha dolgoznak, tisztességesen megélhetnek majd belőle. Még azt kérdeztem, hogy tanult szakmájukban akarnak-e elhelyezkedni, a – majdnem – általános „ugyan dehogy!” válasz után sok sikert kívántam nekik és elbúcsúztunk. Igyekeztem nem mutatni keserűségemet, pedig nagyon bánt. Nemzedéktársaim nevében haragszom, azok nevében, akik döntéshozó helyzetben lévén tenni legföljebb szép szavakkal „tennének” valamit. De inkább civakodnak, a saját pozícióikat erősítgetik, önnön ábrázatukat fényezik, s ami még ennél is ártalmasabb: ha kell, ha nem erőszakkal hátratekerik a most indulók arcát: a száz, kétszáz, sok száz évvel ezelőtt történtekre hivatkozva keseregnek, emellett vernek, és úgy tesznek, mintha nem vennék észre. Azt, hogy az ember fejjel előre születik, a farfekvés nem természetes, a beavatkozásnak súlyos következményei lehetnek. A csecsemő esetében. Ha pedig a felnőtt embert kényszerítik állandóan hátratekert fejjel járni, ahelyett, hogy arccal előre fordulnának, az még súlyosabb!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Látogatottsági adatok