• Vélemény

Újabb fordulóponthoz érkezett az a sajátos balkáni abszurd dráma, amelyet prózaibb megfogalmazással csak román belpolitikának nevezünk: ott tartunk, hogy az a Traian Băsescu államfő és a PDL védelmezi a romániai jogállamiság maradékát, akik korábban maguk is jelentős mértékben hozzájárultak annak megroggyantásához.

Meghökkentő kijelentés következik: nyáron meleg van. Sőt kánikula is előfordulhat. Mindezt eddig banális ténynek hittem, de rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Inkább szenzációs, soha nem látott, világrengető információ.

Enyhe túlzással az 1946. novemberi kommunista hatalomátvételt követő, letűntnek hitt kort/kórt idézi fel a szociálliberális szövetség intézkedéssorozata.

A Nagy Ember úgy tudja, hogy ő a földre szállt tökély. Rezzenéstelen arccal osztja az észt, szájából csak szállóigének szánt mondatok röpködnek, szentenciákat nyilatkoztat ki. Megvetően beszél beosztottjairól, akiket elmondása szerint napközben általános letargia teper le, csak a munkaidő vége felé kezdenek sürgölődni, az hozza őket lázba, hogy végre mehetnek haza.

A Székely Mikó Kollégium ügyében született alapfokú bírósági ítélet láttán biztosak lehetünk abban, hogy a következő hetekben, hónapokban választ kapunk néhány rendkívül fontos, számunkra életbe vágó kérdésre.

A helyhatósági választások emléke Nagyváradon máris a régmúlté. Pedig szépen szólt a minden váradi polgárt keblére ölelni akaró szólam! De mint a tavalyi hónak nem sikerül megavasodnia – a választási csábmosolyok sem hervadnak le: hó is, mosoly is nyomtalanul elillan.

Persze mindenkinek jogában áll pártot alapítani. Még annak az RMDSZ-nek is, amely jól felfogott politikai érdekeitől vezérelve eddig úgy irtózott a pártalapítástól, mint ördög a tömjénfüsttől, és az EMNP létrehozása óta azt szajkózza: rajta kívül nincs szükség más politikai alakulatra.

Azt mondják, az igazi nő a boltba sem indul el smink nélkül. Még jobb, ha valami csinos kis cipellőben tipeg, mert tudvalevő, hogy a magas sarok arra kényszeríti az ember lányát, hogy ha nem akar hasra esni, vegye fel a klasszikus „hasat be, mellet ki” pozitúrát, és ne lépkedjen tramplin. Nos, ha ezt a feltevést elfogadjuk, sajnos nekem is el kell fogadnom, hogy nem vagyok igazi nő, ugyanis soha nem tanultam meg magassarkúban járni.

Alig több, mint egy hét alatt bebizonyosodott, még sok kell ahhoz, hogy Románia valóban ne legyen következmények nélküli ország, mint ahogy az is, hogy az igazságszolgáltatás működése még mindig távol áll attól, hogy megfelelőnek nevezhessük.

Sem forró-, sem hidegháborút nem vívunk, mindent elsöprő békeharc sem dúl – így az élő embereken elkövetett kísérleteket a „békés” bűnök kategóriájába sorolnám.

Tragikomédia – mondhatnánk a román európai uniós képviselet kapcsán az államfő és a kormányfő között kialakult konfliktusról, ha a helyzet nem lenne jóval súlyosabb. Jelenleg ugyanis Victor Ponta miniszterelnök nyíltan semmibe veszi a hatályos törvényeket, illetve az alkotmánybíróságot, azt az intézményt, amelynek az alkotmányos rend betartatása a hivatása.

A politikai szakzsargonban ismert a „szakpolitikus” kifejezés, amely olyan politikusokat fed, akik egy bizonyos szakterület – például egészségügy, pénzügy, jog vagy közigazgatás – szakértői.

Megtudtuk, hogy a Magyar Szocialista Párt is szívén viseli a határon túli magyarok sorsát. Mesterházy Attila bukaresti látogatása során egyértelműsítette, hogy a szocialisták számára is prioritássá vált a nemzetpolitika, és készek annyi segítséget nyújtani, amennyit a magyar közösségek igényelnek.

Előbb-utóbb meghozom a végső elhatározást, és – több jó emberrel közösen – alapítok egy kommunát. Kivonom magam a modern fogyasztói társadalom „áldásos” szolgáltatásai alól.

Joggal érezhetik becsapottaknak magukat azok a választók, akiknek szavazatban kifejezett akaratát feláldozzák a párton vagy szervezeten belüli harcok vagy önös szándékok oltárán. Pontosabban, akiknek a választását gyakorlatilag semmibe veszik.

Hogy miért szorul össze a torkom, miért ver gyorsabban a szívem, ha ki kell váltani egy bizonylatot, ha be kell fizetni az adót, ha átíratnék valamit, rendeznék egy számlát?

Totális háborúvá kezd fajulni a Traian Băsescu államfő és a Victor Ponta kormányfő – és rajta keresztül a Szociálliberális Unió (USL) alkotta kormánytöbbség – közötti konfliktus. Persze nem is volt várható, hogy az ellentétes politikai táborokat képviselő államfői és kormányfői hivatal közötti kohabitáció idilli lesz, hiszen az USL-t alkotó pártok vezetői személyes ellenségüknek tekintik Băsescut.

Megáll előttem egy nem is kéregetőnek kinéző emberke, és pimasz hangon rám kérdez: van egy lejem? Van, mondom, s már megyek is tovább, vissza se nézve, hogy esetleg jót nevessek a döbbenetén.