2012. július 11., 08:242012. július 11., 08:24
Nemrégiben egy elég durva hangnemben írott jegyzetet olvastam a világhálón, amelynek szerzője felháborodottan arra szólítja fel a (virtuális) környezetében élő anyukákat, hogy ne tegyenek közzé mindenféle képeket, felvételeket a gyermekükről, merthogy az „senkit nem érdekel”. Távol álljon tőlem, hogy belemenjek a gyerekesek és nem gyerekesek közötti örök vitába (micsoda hülyeség ilyesmin vitatkozni egyébként), csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokan még ma, 2012-ben sem tudják, mire való az internet, azon belül pedig az egyre népszerűbb közösségi hálók.
Az ilyen és ehhez hasonló írás (mert ez csak egy a sokból, ezért nem is idézem konkrétan) pontosan olyan, mintha én kiállnék az utcára, és nagy hangon elkiáltanám magam, hogy nekem bizony senki ne mászkáljon a kedvesével kézen fogva, mert az engem zavar. És ennek is – hangsúlyozom, pontosan ugyanúgy, mint a való világban – megvannak a maga józan ész diktálta szabályai. Nem tolom az orra alá senkinek a gyerekemet – sikeremet, kudarcomat, férjemet, büszkeségemet, új cipőmet –, de igenis kiviszem látható helyre, ha úgy tartja kedvem, s akinek nem tetszik, legfeljebb nem nézi.
Ez az interneten egyébként még egyszerűbb, mint a valóságban, hiszen ott nem is látom, hogy valaki továbbkattintott, nem ájult el a gyerekemtől – sikeremtől, cipőmtől stb. –, így sértődés sem eshet. És ha már a közösségi hálóknál tartunk: jó volna mindenkinek megértenie, azok arra valók, hogy a saját, valós ismerőseinkkel kapcsolatot tartsunk. Nekem még nincs gyerekem, de igenis érdekel az ismerősömé, hiszen nem idegen a számomra, épp azért vagyok vele legalább virtuális kapcsolatban, hogy tudjak róla, és a valóságban lehet, hogy csak egy évben egyszer látnám. Aki pedig boldog-boldogtalannal felveszi a kapcsolatot az interneten, az ne háborogjon, hogy az idegen gyereket kell néznie a saját üzenőfalán.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.