2012. július 19., 10:122012. július 19., 10:12
Hiszen a román balliberális kormány politikai randalírozása a reméltnél is nagyobb nemzetközi bírálatözönt indított el, a Bukarestre meredő szigorú tekinteteket pedig soha jobbkor nem lehetne végre bajos dolgainkra is ráirányítani.
A Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása ügyében hozott, súlyos következményeket előrevetítő bírósági ítéletnél egyértelműbb jogtiprást nem is kell keresni. A június végi alapfokú döntés – amely szerint három év letöltendő börtönbüntetést kapnak azon restitúciós bizottság tagjai, amely a sepsiszentgyörgyi kollégium épületét visszaszolgáltatta a református egyháznak – egy olyan konkrét antidemokratikus intézkedés, amely az Európai Bizottság által keményen bírált román igazságszolgáltatás visszaéléseinek mintapéldája.
Az RMDSZ és a magyar kormány azonnal szolidaritást vállalt a bizottság tagjaival, az Erdélyi Református Egyházkerület koncepciós pert emleget, és a többi történelmi egyházzal közösen megfogalmazott, a visszaállamosítás ellen tiltakozó állásfoglalásában leszögezi, az erdélyi magyar egyházak és a román állam közötti viszony továbbra sem rendezett. Miközben többen már utcára vonulva tüntettek az okozott sérelem ellen, kezdetét vette a diplomáciai harc is: Tőkés László, majd Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők levélben kértek segítséget Viviane Reding európai bizottsági alelnöktől.
Persze tudjuk, hogy ez még nem jelent semmit: hasonló panaszlevelek tucatszámra érkezhetnek a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős főbiztos postaládájába. A Romániára irányuló kiemelt figyelem azonban remélhetőleg átírja az uniós prioritáslistákat, így joggal bízhatunk abban, hogy végre minket is meghallgatnak, és legalább válaszra méltatnak. Ez pedig – az Unió által tanítottak szerint – számunkra csakis kedvező lehet.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.