2012. július 17., 09:452012. július 17., 09:45
Majd a rég letűnt idők cenzorához méltóan ki is fejtette: „Nem lett volna szabad annyi negatívumot bevinni az írásba, elvégre a gyűlés nem csak arról szólt.” Ukázszerű, értékes útmutatása oly meggyőző volt, hogy már nemcsak ő maga hitt benne, én is kezdtem kételkedni annak hitelességében, amit az említett pártgyűlésen láttam-hallottam.
Sőt rá kellett ébrednem, régen rossz, ha az újságíró a saját szemének és fülének hisz, mert utána mea culpázhat, hamut szórhat a fejére, és megkövetheti a valamikor még ellenzékiként ismert, de időközben a pénz és a hatalom oldalára átállt pártkatonát. És máris jöhet a hibaigazítás. Szóval: csak jelen sorok írójának tűnt úgy, hogy az ülést megelőző órákban a szervezet nélkül hagyott ügyvezető elnöknő lepakolta a pártszékház faláról a saját tulajdonát képező képeket, holott ő nem a falról vette le, hanem ellenkezőleg, a falra tette fel.
És nem a régi várost ábrázoló, berámázott fotókat, hanem az őt és csapatát átszervező, hőn szeretett csúcsvezetők portréit. Az egyik körzet képviselője nem azt üzente a szenátorunknak, hogy „vegyen le” a cinizmusából, a mögöttem ülő bácsika azért kért szót, hogy még arrogánsabb magatartásra buzdítsa a csúcspolitikust. A helyi, szintén átszervezett elnök sem panaszkodott az utolsó száz méteren történt jelöltcserére; azt hangoztatta, hogy jobb volt a csúfos vereségbe futó második jelölt, mint a közvélemény-kutatások szerint reális eséllyel rendelkező, ám időközben kigolyózott első.
És akkor is az én szimatom csalt, amikor azt írtam, hogy az exelnök asszony a „büdös életről” tett említést, amikor ingerülten kivonult a teremből, holott ő lényegében a Donát úti nyíló és rendkívül illatos orgonákról dúdolt, miközben az örökzöld ritmusaira lépkedve, kecsesen elhagyta a termet. És abban is igaza volt a valamikor még ellenzékiként ismert, de időközben a pénz és a hatalom oldalára átállt pártkatonának, hogy nem csak negatívumokról szólt a gyűlés. Volt egy pozitív része is, amikor az emberek még mosolyogva néztek egymásra. Csak az a baj, hogy ez sajnálatos módon a névsorolvasással véget ért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Látogatottsági adatok