Nem bíznak a nemzetközi hitelezők abban, hogy a korábban ellenzékből politizáló balliberális kormány a választási évben tartani fogja a korábbi kabinetek által kőbe vésett cselekvési feltételeket, és attól tartanak, hogy túlköltekezi magát. A korábbinál is kevésbé bíznak Romániában a nemzetközi hitelminősítők, s miután már kilátásba helyezték, hogy ha a politikai színtéren minden így megy tovább, az az ország besorolására is kihathat, napok kérdése, hogy a piacok még durvább eszközökkel lépjenek fel az ország gazdaságának aláásására.
Az már csak a pont az i-n, hogy az Európai Bizottság a kiszivárgott információk szerint durva kritikákat fogalmazott meg a román igazságszolgáltatásról, hiszen azt jelzi, ezen a téren is fokozódott a bizalmatlanság Románia iránt, ami a még távolabbi jövőbe tolja ki az ország schengeni csatlakozását.
A bizalomvesztés árát pedig máris kemény lejekkel fizetjük. Naponta kerül történelmi mélypontra a román deviza az egyébként szintén gyengülő euróval szemben – abba már bele sem merünk gondolni, hogy milyen lenne az árfolyam, ha az egységes európai fizetőeszköz szárnyalna. Hiszen ennyi is elég ahhoz, hogy elkerülhetetlenné váljanak az áremelések – tegnap például az üzemanyag egy hét alatt másodjára drágult.
Ahhoz pedig nem kell közgazdászdiploma, hogy tudjuk, e két tényező együttes hatása hová fog vezetni.
Láthattuk ugyanis 2008-ban, hogy a nemzetközi válsághelyzet, a román politikum felelőtlen hozzáállásával súlyosbítva, milyen következményekkel járhat. A nemzetközi környezet pedig ma sem rózsásabb, mi viszont a még felelőtlenebbül cselekvő politikum miatt sokkal gyorsabban zuhanunk a szakadék mélye felé. A kérdés így már csak az, hogy sikerül-e – s ha igen, mikor – megfogódzkodnunk, és elkezdenünk a kapaszkodást a bizalom és a növekedés csúcsa felé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok