2012. július 12., 07:552012. július 12., 07:55
Kovács Péter Ugye megmondtam?! című írásában arra emlékeztette olvasóit, hogy ők már háromszor is kiadták az ukázt: nem szabad támogatni Băsescut, de sajnos, az erdélyi magyarok nem hallgattak rájuk. A büszke felsorolás a 2004-es államfőválasztás második fordulójával kezdődik, ahol a minap felfüggesztett elnök a most rácsok mögött pihenő Adrian Năstaséval versengett. A „nép” a 2007-es referendumon sem fogadta meg a szövetség tanácsát – a Székelyföldön például csaknem 80 százalékos volt Băsescu támogatottsága –, úgy, ahogy a 2009-es választások második körében sem, amikor Mircea Geoană volt az RMDSZ kegyeltje.
Július végén ismét Traian Băsescu sorsáról dönthetünk. Bár ekkora lehetőség régen nem mutatkozott arra, hogy a hajóskapitányból lett államfőt elsüllyesszék riválisai, a télen még bátran véleményt mondó, pártja következetességét és vélt igazát makacsul bizonygató főtitkár most hallgat. Nem véletlen, hiszen az RMDSZ legújabb hivatalos álláspontja szerint az erdélyi magyar emberek képesek racionálisan dönteni ebben a kérdésben, ezért arra biztatnak minket, hogy a lelkiismeretünk szerint szavazzunk a népszavazáson. Rendkívül megtisztelő, hogy ezúttal a lelkiismeretünkre hallgathatunk – nem úgy, mint a helyhatósági választásokon, amikor meg lett mondva: ha nem a tulipánra ütjük a pecsétet, akkor az „elveszett” szavazatokkal a magyarellenes balliberálisok előretörését támogatjuk. Igazán felemelő érzés, hogy ezúttal nem azoknak a megmondóknak az utasításait kell követnünk, akik most, a legújabb bukaresti szerepjátékukban – ha csak hallgatólagosan is, de – éppen azok játszmáit támogatják, akiknek rémével az önkormányzati voksolás előtt riogattak minket. Persze nem teljes mellszélességgel, hiszen ki tudja még, mit hoznak az őszi parlamenti választások.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.