• Vélemény

Bukarestről igazán ritkán lehet elmondani, hogy olyan intézkedéseket hoz, amelyek az erdélyi magyar ügyet szolgálnák, a Ponta-kormány ámokfutása azonban furcsamód olyan váratlan utat nyitott meg érdekvédelmi viaskodásaink mezején, amelyen teljes erőbedobással végig kell robogni.

Őszintén remélem, hogy a következő hivatalos magyar nemzeti ünnep – ha lesz ilyen – nem augusztus 29-ére esik majd. Azaz nem a mohácsi vesztes csatára kell majd emlékeznünk, mely a középkori magyar királyság összeomlását hozta, egyes történészek szerint annak a korszaknak a végét, amikor még érdemben beszélhettünk nemzeti függetlenségről.

Bírálatok özöne zúdult az elmúlt napokban a román kormányra, amely azonban, egyelőre úgy tűnik, nemhogy tenne valamit a helyzet rendezése érdekében, de azokat bírálja, akik a kritikákat megfogalmazták. Ilyen körülmények között pedig nem csodálkozhatunk, hogy immár senki sem bízik Romániában.

Nehogy még egyszer ott vásároljunk, mondja Zsófi rettegve az egyik raktáráruház nevét, ahova különben sem járunk szívesen. Zsófi amúgy sem bírja a hétvégi nagybevásárlásokat, a falusi kisbolt nála a nyerő, mert hamar túl van rajta, de azért becsempészheti a kosárba az éppen aktuális kedvencét.

Van, ahol bezárták, akad, ahol már az Unió-konform lerakó is megtelt, és van, ahová 2017 végéig lehetne hulladékot szállítani, de korlátozott a telep befogadóképessége. Nagyjából így fest a romániai hulladéktárolók helyzetrajza, ami legalább két dolgot sugall: a szemétügy kezelésének nehézségeit, illetve a kelet-európai helyzet igen viszonylagos szabályozottságát.

„Azt a cikket nem úgy kellett volna megírni!” – hányta fel ellentmondást nem tűrő hangnemben a valamikor még ellenzékiként ismert, de időközben a pénz és a hatalom oldalára átállt, előbb a csendes táskahordozói szereppel beérő, de aztán hirtelen nagyra nőtt pártkatona.

Csak idő kérdése volt, mikor jelenik meg a román kormányoldal retorikai eszköztárában a szabadságharc motívuma azt követően, hogy az Európai Unió legmagasabb rangú vezetői is bírálták a jogállamellenes intézkedéseket, magyarázatot, sőt konkrét elvárást is megfogalmaztak, amikor az alkotmánybíróság jogkörének helyreállítását és minden párt által elfogadott ombudsman kinevezését kérték.

Huszonkét éve, vagyis a változás után majdnem azonnal divatba jött és máig tartja magát a bármire alkalmazható csali szó, helyesebben csak egy előtag: az euro-. Olyan cégek neve elé biggyesztették már a 90-es évek elején, amiknek az égvilágon semmi közük nem volt nemhogy az európai szellemiséghez úgy általában, de még az öreg kontinens bár egyetlen kis csücskéhez sem.

Ha valaki még hitt volna abban, hogy Victor Ponta kormányfő és Crin Antonescu ügyvivő államfő, illetve az általuk irányított balliberális USL pártszövetség utóbbi tíz napban elkövetett tettei – a házelnöki és az ombudsmani tisztség puccsszerű lenyúlása, a Hivatalos Közlöny körüli trükközés és főleg az alkotmánybíróság jogköreinek korlátozása egyetlen cél: az amúgy legkevésbé sem makulátlan Traian Băsescu államfő mihamarabbi kiiktatása...

Ismét megerősítést nyert, hogy Románia nyomorúságos közállapotaiért nem a korrupció és a politikusok gátlástalansága a felelős, hanem mi, magyarok. Ezúttal nem akárki, nem az utca egyszerű embere jelentette ki, hogy nélkülünk jobb lenne, hanem olyasvalaki, aki cáfolhatatlanul bizonyságot tett intelligenciájáról: az egyetlen olyan Konstanca megyei diák, aki megyéjében színjeles eredménnyel érettségizett.

Idén januárban, amikor Romániában sokan utcára vonulva tüntettek az akkori kormány és Traian Băsescu elnök ellen, illetve Raed Arafat, az egészségügyi szaktárca lemondott államtitkár-helyettese mellett, a hatalmon lévő RMDSZ főtitkára egyik blogbejegyzésében igen bátran nekiment az államfőnek.

Állatbajtársak! Süvi, az Állatfarm Tv fősertése vagyok. Óriási hírt közölhetek veletek itt, a Tanyaházban: Hógolyót az állatok kigolyózták! A diktátor megbukott! Felvirradt a szabad Állatfarm napja! (Hosszú mámoros üdvrivalgás.)

Ha valakinek még voltak kételyei afelől, hogy a román balliberális kormánykoalíció a hatályos jogszabályokra, az alkotmányra és a taláros testület határozataira fittyet hányva törekszik árulással megszerzett hatalmának bebetonozására, tamáskodását immár félreteheti.

Azt mondják, az embernek pontosan ugyanúgy kellene viselkednie internetes, on-line közegben, mint a való életben. Ugyanúgy érvényesek az illemszabályok, ugyanúgy fogalmazzuk meg leveleinket e-mailben is, mint postán – megszólítás, elköszönés stb. –, és egy élő beszélgetéshez hasonlóan csakis úgy szólítjuk meg a többi embert internetes csevegés során is, ahogyan mi is elfogadnánk, ha minket megszólítanának.

Az RMDSZ-nek nincsenek barátai, az RMDSZ-nek nincsenek ellenségei. Az RMDSZ-nek érdekei vannak – így parafrazálhatnánk a szövetségre alkalmazva azt a bon mot-t, amely a fáma szerint Lord Palmerston brit miniszterelnök szájából hangzott el, amikor szövetségesi politikáját firtatták.

Az elmúlt hónapok politikai történései egyre inkább meggyőznek arról, hogy – a közfelfogással ellentétben – mégsem a demokrácia a legjobb társadalmi berendezkedési forma. Legalábbis a magam részéről egyre inkább királyságpárti leszek, jobban mondva előnyben részesítek minden olyan rendszert, ahol egyértelmű, hogy ki a hatalom birtokosa, és az illető nem leváltható.

Sokan nevezték túlzásnak, elrugaszkodott politikai nyilatkozatnak azokat a bel- és külföldön egyaránt elhangzott megállapításokat, miszerint a balliberális román kormány az elmúlt egy hét alatt államcsínyt hajtott végre, a jogállamot és a demokráciát alapjaiban megrengető intézkedései pedig „politikai bányászjáráshoz” hasonlatosak.

Úgy adódott, hogy az elmúlt napokban több volt diákommal futottam össze- és legnagyobb ámulatomra – egymást ugyanis legföljebb hallomásból ismerték –, mintha szó szerint ugyanazt mondta volna mindenik: elmegyünk nyugatabbra, mert itt nincs semmiféle lehetőség.