Kiütés

Mivel azonban nem ökölvívásról van szó, hanem egy csaláson ért román politikus felelősségre vonásáról, nem enynyire egyértelmű az ügy, hiszen nem a sportszerűség szabályai érvényesülnek. Már csak azért sem, mert a Pontának kedvező „pontozó bírót” , azaz az oktatási minisztérium alárendeltségébe tartozó Országos Etikai Bizottságot épp a plágiumvádak vizsgálatának megkezdése előtt nevezte ki az ügyvivő oktatási miniszter, „megbízható” tagokkal cserélve le az addigi gárdát.

Így nem is meglepő, hogy teljesen rendben levőnek találta a disszertációt, annak ellenére, hogy korábban az egyetemi címeket hitelesítő testület, most pedig a doktori címet kiadó Bukaresti Egyetem etikai bizottsága is egyértelműnek minősítette a plágium tényét. Mint ahogy az is természetesnek nevezhető a kormány eddigi gyakorlatát ismerve, hogy az oktatási miniszter csakis a kormánybeli – és ami még fontosabb, pártbeli – főnökét tisztára mosó verdiktet hajlandó figyelembe venni.

Ponta is hozta a formáját, amikor a Bukaresti Egyetem etikai bizottságának döntését politikai alapúnak nevezte, bár ennek apropóján azért fölmerülhet a kérdés, hogy akkor az egyetemi címeket hitelesítő testület döntéshozatal előtti feloszlatása, illetve az Országos Etikai Bizottság tagjainak lecserélése vajon milyen természetű lépés volt? Ha valóban elmarad a felelősségre vonás, az nem csupán Pontát, hanem az egész országot érintő kihatásokkal járhat.

A kormány eddigi tevékenységével máris megingatta az országba vetett bizalmat, most pedig jó úton vagyunk afelé, hogy a világ kancelláriáin Romániát csak azon országként emlegessék, ahol hivatalban maradhatott egy csaló kormányfő. (Akinek erkölcsi „nagyságát” az is jól illusztrálja, hogy miután a MOGYE magyar karának megtorpedózásával került hatalomra, most, a magyarok voksaiért kuncsorogva a magyar vonal fontosságát hangsúlyozza.) Ha Ponta plágiumügye most lezárul, akkor az ország hitelessége szenved kiütéses vereséget.