2012. július 27., 10:222012. július 27., 10:22
A versenyzőké, akik között már csak elvétve találni a coubertini eszmét követő vérbeli amatőrt? A sport immár végképp a profiké lett, sikert már csak az remélhet, aki hivatásszerűen űzi, hogy tehetségéből és sikereiből éljen meg, lehetőleg minél jobban. Az arubai súlyemelő vagy a laoszi úszó részvétele ugyan dicséretes esélyegyenlőségre törekvés a rendezők részéről, de lehet-e őket bármikor is egy kalap alá venni a dollártízmilliókat kereső profi teniszezőkkel vagy NBA-kosarasokkal? Eddie, a sas vagy Eric, az angolna ideje lejárt.
A csiszolt modorú sportdiplomatáké, akikről manapság már egyre többször derül ki, hogy jó pénzért árusítják szavazataikat a játékok odaítélésekor? A helyi szervezőké, akik az elmúlt négy évtizedben mindössze egyszer tudtak veszteségmentes játékokat rendezni? Akik a jegyárak egekbe turbózásával próbálják kiegyenlíteni a pályázat leadása óta öt-hatszorosára nőtt költségeket? A szponzoroké és televízióké, akik már nem sportrajongó nézőnek, hanem kizárólag fogyasztónak tekintenek minket?
A gyógyszergyáraké és vegyészeti laboratóriumoké, akik naponta állnak elő újabb, a legalitás határán táncoló vagy éppenséggel tiltott teljesítménynövelő szerekkel? A doppingellenőröké, akik a legfrissebb módszerekkel évekkel ezelőtti mintákat is ellenőriznek, csakhogy elhitessék velünk, hogy mindent megtesznek a sport tisztaságáért?
Vagy mégiscsak a miénk, nézőké és szurkolóké, akik egyszerűen csak szeretjük a sportot, a versengést, és még mindig naivan hiszünk abban, hogy a jobb, az erősebb, az ügyesebb, a gyorsabb győz? Ha nem is mindig, de a legtöbbször.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok