2012. július 24., 09:122012. július 24., 09:12
Furcsa próbálkozásnak tűnhet néhány nap alatt mindent kibeszélni, kiindulva a legfrissebb, sorsunkra közvetlenül kiható történésekből, és eljutva egészen az immár évtizedek óta megoldatlan problémákig. Ki bírja ezt ilyen rövid idő alatt megemészteni?! Kezdve a feszült romániai politikai helyzettel, a könnyített honosítás adta jogokkal és kötelezettségekkel, a magyar felsőoktatás, a szórvány, vagy a magyar egyházi közvagyon jövőjével, hogy aztán terítékre kerüljön a gazdasági válság, a turizmusfejlesztés, a népszámlálás, az uniós támogatási lehetőségek, az egységes nemzetpolitika vagy az autonómia kérdése, Verespatak, MOGYE, Mikó-ügy… Mindez néhány nap alatt egy helyen, ott, ahol emellett számos bemutató, előadás, kiállítás, műhelymunka, játék és persze rengeteg sör, koncert és reggelig tartó buli is várja a vakmerő táborlakókat.
Nos, a kétkedőknek immár több tízezren üzenik: végig lehet, sőt kell csinálni a 23. Tusványost is. Mert ami a grillsütők füstjében, a fülledt vagy éppen viharverte sör- és borsátrakban történik, több mint egyszerű találkozás. Bő két évtizede ugyanis néhányan egy olyan biztos pontot rajzoltak Erdély térképére, amely hamar az összetartozás jelképévé vált, és ahonnan nézve minden egyszerűbbnek tűnik.
Mert a haverok bulisabbak, a barátnők megértőbbek és a politikusoknak is ember formájuk van. És ami a legfontosabb: mert ügyes-bajos dolgaink, közös problémáink, kudarcaink nyugodt szívvel kibeszélhetők egy olyan közegben, amelynek egészséges közvetlenségéből bátran erőt lehet meríteni a felőrlő mindennapokra. Nem véletlen, hogy számunkra most ez a pont a világ közepe.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.