2012. július 30., 09:292012. július 30., 09:29
Vagyis az emberiség lassan-lassan kezdi kihozni magából a maximumot. Miután a szombaton véget ért idei Tusványos előadói közül többen is – elsősorban Tőkés László EP-képviselő – a sportból kölcsönzött hasonlatokkal illusztrálták az aktuális politikai helyzetet, adja magát a kérdés: milyen mértékben képesek fokozni tudásukat a politikusok? No, persze nem tiltott „szerek” – azaz eszközök – használatával, hanem olyan, a közjó érdekében kifejtett munkával, amellyel a legkönnyebben elérhetik alapvető céljukat: megszerezni a választók bizalmát, maximalizálni az áhított szavazatok számát.
Noha túlzott optimizmusra ma még nincs okunk, mégis úgy tűnik, hogy a 23. bálványosi szabadegyetemen elmozdulás történt az „erdélyi magyar nemzeti válogatott” kialakítása, a politikai összefogás irányába. Gyakorlatilag nem volt olyan hazai magyar politikus részvevője a Tusványosnak, aki ne szorgalmazta volna ezt az együttműködést, amelyhez Orbán Viktor ezúttal nemcsak erőt, de jó szerencsét is kívánt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az erdélyi magyarságban megvan a kellő erő és akarat az összefogásra, erre alapozva pedig csak remélni lehet, hogy a politikusok nem Fortuna kegyeinek függvényében látnak majd neki az őszi parlamenti választásokra való felkészülésnek.
Hanem példát vesznek a brit fővárosban küzdő olimpikonoktól, és az egészséges, többpárti versenyszellemet megőrizve összeállítanak egy olyan válogatottat – értsd: közös jelöltlistát –, amelynek részvevői attól függetlenül a közös győzelemért küzdenek, hogy amúgy más „politikai klubnak” a tagjai. Ez esetben biztosak lehetnek abban, hogy a közösség nemcsak szurkolással, hanem szavazatával is hozzájárul politikai teljesítőképességük fokozásához.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok