2012. július 25., 09:482012. július 25., 09:48
Aki csöppet sem aggódott amiatt, hogy a Ponta–Antonescu-duó egyszerűen saját és pártja feudumaként kezeli a demokrácia és a jogállam alappilléreinek számító állami intézményeket, válogatás nélküli módszerekkel próbálva alárendelni ezeket az USL politikai érdekeinek. Aki elintézi egy kézlegyintéssel, hogy egy ország kormányfője bizonyítottan ellopta más szellemi tulajdonát, és mindez következmények nélkül maradt, vagy akinek nem sínyli meg a pénztárcája a lej példátlan árfolyamzuhanását.
Persze nyugodtan gyávasággal lehet vádolni a látványos népfürdőzések, a vox populi mindenekfelettiségének hangoztatása után éppen a néptől megfutamodó államfőt, de hát aki kicsit is kiismerte pályafutása során Băsescut, az tudja, hogy vérbeli „politikai állatként” nem adja könnyen a bőrét rá vadászó ellenfeleinek.
A májusban hatalomra jutott balliberálisok teljes pályás letámadása, a parlamenti felfüggesztés óta a napról napra durvuló bukaresti politikai játszma kísértetiesen hasonlít a Drágán add az életed című hollywoodi akciófilm-sorozatra, amelynek Bruce Willis által alakított hőse menthetetlennek tűnő helyzetből is képes kivágni magát. Băsescu – és vele együtt a hozzá hű demokrata alakulat – belátta, hogy az államfő megkopott népszerűsége miatt egy érvényes referendum az elnök biztos menesztését vonná maga után, ezért egyedüli mentsváruk a választók távolmaradásának kieszközlése maradt.
Ma még nem tudni, sikeres lesz-e ez a stratégia, az elnök és csapata számára azonban a bojkotton kívül nem maradt más út, hiszen eközben a kormányoldal minden eszközt – meghosszabbított szavazóidő, bárki bárhol voksolhat, stb. – megragad a népszavazás érvényesítéséért. Végül is nem annyira a vasárnapi népszavazás végkimenetele a lényeges, hanem az: ettől függetlenül van-e remény arra, hogy Románia ismét normális országgá váljék. Nem úgy fest, hogy ezt Băsescu menesztése hozná meg.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.