2012. július 25., 09:452012. július 25., 09:45
Az orvosnál úgysincs miért nógatni-bökdösni a sort, hiszen minden betegnek szíve joga olyan részletesen elmondani a bajait, amilyen részletességtől gyógyulást remél. Az orvosnak pedig ugyebár benne van az esküjében a kötelező segítségnyújtás. Egyszóval ülünk és várunk, s bár nem vagyunk sokan, az idő egyre telik. Egyszer csak betipeg a közös térbe egy hölgyike, jó nagy zajt csapva tűsarkaival a cementen. Felkapom a fejem: mit keres a tűsarok a sajgó hátú-lábú-csípőjű idősebb nők között? Biztosan továbbmegy majd más rendelő felé – gondolom, de nem.
Kezében valami nagyobb reklámkartonnal egy röpke pillanatig megáll az előtt az ajtó előtt, ahová többen is várjuk a bebocsáttatást, aztán se szó, se beszéd, bemegy. Mire észbe kapnék, már bent van, és hallhatóan nem zavarja, hogy az orvosnő éppen vizsgál valakit, fennhangon mondani kezdi az említett kartonnal kapcsolatos szövegét. Elég sokáig szóval tartotta a doktornőt, de aztán kilibbent. A legközelebb ülő betegtárssal összenéztünk, és nyilvánosságra hoztuk véleményünket a genetikailag kódolt jóérzés-pofátlanság ellentétpárról.
A nőcske nem szólt semmit, pajzsként maga elé tartva kartonját befordult egy másik folyosóra. Csakhogy nemsokára megjelent, láthatóan a mi rendelőnk betegeihez tartozó idősebb nő, aki nem látta értelmét beülni a libasorba: egyenesen az ajtó felé tört. Ezt már nem hagyhattam szó nélkül: bajaimat meghazudtoló gyorsasággal mellette termettem, és jeleztem, hol a sor vége. Csak kérdezek valamit, mondta sértett hangon, és már bent is volt. Mondanom sem kell, hogy az a bizonyos „csak valami” jó sok percbe telt. Ő is megkapta a jóérzésről szóló duettünket, ő sem válaszolt.
A várakozó társam végre bemehetett, utána pedig én következtem. A doktornő mosolyogó kérdésére, hogy mi bajom, kis híján azzal kezdtem: fene nagy jólneveltségem miatt (ismételten) libának érzem magam. De még időben rájöttem, hogy ez itt nem illemtanóra, nem is lélekidomári rendelő, itt csak a beteg csontokat próbálják orvosolni. Csak közben ránk ne törjön egy magát valakinek képzelő, érzéketlen kis akárki!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok